Bejelentkezés
Cikkek

A bolondság fénye

A bolondság fénye

 Filip Gabriella beszélgetése a Nemzeti Színház Magazinjában
IX.évfolyam 4.szám 2021. december

Berecz András az életmentő bolondokról, a költői hazugságokról, az szent bohócokról és még néhány tudósról

Berecz Andrással nagyon jó beszélgetni, de a bemutatója előtt nem könnyű vele időpontot egyeztetni. Azt mondja, nagyon sok a dolga, a színházi premierrel kapcsolatos előkészületek mellett a filmforgatás is foglalkoztatja, az unokákra is vigyáznia kellene, számít rá a család. Ráadásul olyan sokszor elismételte már az élettörténetét, hogy hexameterben is el tudná mondani. Aztán kiderül, ez az időmértékes lehetőség csak képes beszéd, de jó ötletet adott ahhoz, hogy kezdjük a beszélgetést a költészettel, hiszen nem csak énekes, mesemondó, de műfordító is.

– Műfordításra a csuvas népdalok itthon alig ismert szépsége csábított. Az énekelhetőség, a ritmus, hangsúly felől közelítettem meg az eredeti formát, a szótagszám ehhez képest másodlagosnak bizonyult, az folyton változik. A játékossága tűnt volna el. Énekelni akartam a csuvas dalokat, ez indított műfordításra.

Kodály Zoltán az ifjú Weöres Sándort is hasonló szempontú műfordításra kérte. A mari (cseremisz) dalok fordításánál is az énekelhetőség volt a zeneszerző elsődleges szempontja. Kodály a zene felől közelítette meg – egyébként nem csak a fordítandó szövegeket – hanem az egész magyar költészetet. Kell hozzá lelki erő, hogy az ő tükrében meglássuk, milyen kócos, és jobb sorsra érdemes a magyar versforma! Évszázadok alatt mi minden mellett robogtak el lobogó lelkű, rest fülű költőink. „A zeneileg műveletlen költő nem tudja, és ezért nem is zavarja, hogy a versformákhoz külföldi dallamemlékek tapadnak. Magyar verset megzenésíteni olyan, mint hepehupás, homokbuckás talajon előre haladni.” Súlyos ítélet. Kodályt a magyar- és más népek dalainak alapos ismerete jogosította fel, hogy bíráskodjék. Verseink mai megzenésítői is, hogy eltávolodtak a magyar nyelv zenéjétől, ritmusától! Petyhüdt kuplék, levedlett formák gyűjtőhelye lett ez a műfaj. A magyar nyelv kerékbetörése mára megszokott, visszhangtalan esemény. Ott is, ahol főhelyre ültetését még semmilyen törvény nem tiltja, színházainkban. Költészetünk, de főleg az ezzel foglalkozó zeneszerzés ma is jó fülű, a magyar nyelvtől nem menekülő tehetségekért kiált.

– A műfordítói pályája a csuvas dalokkal kezdődött, de hogy jutott el a csuvasokhoz?

– Pécsen keresztül. Sokat hívtak a Pécsi Bordalfesztiválra: hoppmester voltam, bordalokat énekeltem. Már a tizenkettedik vagy a tizenharmadik fesztiválnál tartottunk, amikor kibújt belőlem a bohóc. Elképzeltem, mekkorát néznének a híres borászok, ha elkezdenék a bordalfesztiválon sördalokat énekelni, csak hogy a víz nehogy állott legyen. Na, nézzük csak, gondoltam, van-e a magyar népdalok között sördal?! Hát bizony csak imitt-amott egy-egy. Szerencsére jókor akadt meg a kezem a csuvas gyűjteménybe: Vikár László zenetudós és Bereczki Gábor nyelvész Chuvash folksongs című kötetét mondom. Angol nyelven jelent meg a könyv, de a végén ott állnak a dalok fonetikus leírásban és a magyar fordítással is. Szép szövegek ezek, és minden harmadik-negyedik - sördal. Na, ez kellett énnekem. Előbb csak tréfából fordítottam le egyet, aztán ízlett nagyon. Buda Ferenc is biztatott. Ezek a csuvas dalok különben sok magyar gyermeknek segítettek már, hogy saját régi stílusú népdalainktól ne idegenkedjenek. Itt a Kodály által egybe szerkesztett 140 csuvas dallamról beszélek, amit a magyar gyermekeknek szánt olvasógyakorlatul – „a magunk megismerésének mélyítéséért!”

– Vissza a magyar zene őstörténetéhez?!

–  Kodály Zoltán azt írta, hogy a csuvas dalokat böngészve itt is, ott is rokon hangokra lehet bukkanni. Amúgy 300 közös eredetű szavunkat tartja számon a nyelvtudomány. Csuvasia egybeesik Volgai Bolgárországgal, ahol Julianus még magyar ajkúakra bukkant, és ahol 30 körüli Madzsar, Modzsar, Mozsar helységnév a mi lábunk nyomát őrzi. Engem azonban mindezek felett legjobban az elveszett régi magyar sörkultúra izgatott. Aki egyébként ezügyben csuvas földre lép, jó helyen jár. De hát ez külön is érdekes téma, ezt már a Rokonok söre c. könyvemben és a Sördal c. Cd lemezen leírtam -daloltam.

– Pedig úgy tartják, a magyar boros nemzet. Sörrel még csak nem is koccintunk!

–A magyar ember, nomád pásztorsága idején, csak kereskedelem útján jutott borhoz. A sört viszont el tudta készíteni, kölesből, árpából, komlóból. De, visszatérve, tán legérdekesebb, hogy amikor a sörről énekel a csuvas, akkor a rokonait dicséri. Sőt, sördalnak nevezik azt is, amelyben a sör szó el sem hangzik. A rokonság – mint istenadta, ingyen biztosítási rendszer, melyhez ügynök sem kell – életünk legszebb adománya – tulajdonképpen erről szólnak ezek a dalok. És hogy enélkül kár élni! 2004. december 5-i népszavazás (életem egyik legsötétebb napja) után, ezekkel a dalokkal próbáltam mércét tenni magunk elé. Sörhabos, kedélyes, „egzotikus” csomagolásban, hogy legyen, aki meghallgassa. Szorító kötésnek szántam. Az egyik sördal azt mondja: „Két jó rokon összeül, háznak az a szépsége”.  Kérésemre megtanulták ezeket a dalokat erdélyi, felvidéki, délvidéki, magyarországi barátaim is. Jó nagy csapatot szerveztem, és akkoriban ezzel a műsorral nyargaltunk a térképen le-fel… Jó lenne a színházban is megmutatni!

A saját verseit mikor hallhatjuk? Műfordítóink többsége költő is!?

– Ének- és mesemondó vagyok, aki nem kerülhette meg a műfordítást. (Mint újabban, karantén óta, a filmezést.) Menetközben se lettem költő. Viszont Gyurkovics Tibor, költő épp ezért a „zenélő” műfordításért terjesztett föl, s adta is át az Alternatív Kossuth díjat, 2005-ben.

Az indiánok hogy kerültek a repertoárjába?

– Egy időben sokat voltam ott is, előadásokat tartottam, meséltem, tanítottam magyar népdalokat amerikaiaknak is. Az ún. amerikai kultúra - nem érdekelt soha, viszont az őslakosoké igen. Eljutottam hopi, lakota, varjú, omaha… indián rezervátumokba. A következő lépés akkor következett, mikor Vidnyánszky Attila meghívott ide a Nemzeti Színházba, és arra kért, vegyek részt a Csíksomlyói passióban…

– Innen hosszú lesz az út vissza az indiánokhoz!

–Nem annyira. Vidnyánszky Attila meghívott a Csíksomlyói Passióba, úgy, hogy nem kellett bolondos komikus lelki alkatomtól megváljak. Persze kerestem a helyem. Ki is vagyok én itt, van-e magyarázat arra, hogy mibe is fogtam bele? Ki legyen az iránytűm, nekem, aki itt bolondozok a vérző kereszt tövében? Nagyjából akkor sikerült a helyemet megtalálni, szerepem bőrében egészen kinyújtózni, amikor újra felfedeztem Shakespeare udvari bolondjait, a betlehemes játékok mókás pásztorait és - az indiánok „szent bohócait”. Na, eljött az indiánok ideje. Egy idős varjú indián mondta: „A rezervátumban hullottunk, mint a legyek, ismeretlen betegség pusztított köztünk… nem volt mit ennünk, nem vadászhattunk, és nem jött a fejadag sem. Mi, akik túl éltük, a borókabogyónak és a szent bohócoknak köszönhettük, hogy megmaradtunk.” Egyik a testet, másik a lelket tartotta meg. A heyokák, a szent bohócok, amikor hideg volt, levetkőztek, úgy sétifikáltak a sátrak közt, amikor meleg, akkor vették fel három-négy bundát s úgy vacogtak. Ha a baj nagy volt, játékosan bolondoztak-tréfálkoztak, a lovat fordítva ülték meg, ha kicsit jobban mentek a dolgok, az orrukat lógatták. Amelyik patakba ilyenkor belenéztek, ecetté változott. Minden cselekedetük jelképes értelmű volt, figyelmeztetés: semmi sem biztos, lelked ne az anyagba, ne e világba kapaszkodjon. Az esőszertartás szent bohócai kísértetiesen hasonlítanak betlehemeseink bolondozó pásztoraira. De hát röviden erről sem könnyű beszélni.

– Az unokáknak mit szokott mesélni? Mit mond nekik, ha a ma népszerű, az iskolai, óvodai társaiktól hallott népszerű meséket kérik a nagypapától?

– Az unokák közt minden mesévé válik. Vadlibák vagyunk, repülünk, orromat megnyomják, kukás kocsi vagyok, ha a fülem meghúzzák, Zaza vagyok, aki semmit nem ért, mindent összekuszál, és mind az ötven orrát bele veri valamibe. Ezen jókat szoktak nevetni. Hol bábokkal, hol csak hangszínnel végig nyargalunk a létezés állati, növényi fokain. Játék közben, rajzolás közben is a mi kis mese világunkban élünk. Fűzzük, ragozzuk. Ha olvasnom kell nekik, olykor ostoba és csúnya könyveket is a kezembe nyomnak. Olyankor menetközben gyomlálom a fölösleges határozatlan névelőket, megváltoztatom a szórendet, igyekszem elviselhetővé kovácsolni a történetet. Aztán gyorsan népmesével, Arany Jánossal, Weöres Sándorral, Reich Károllyal, Gyulai Líviusszal igyekszem rendezni a kárt. Hanga unokám egyébként kitűnő óvodába jár. Szép meséket hall, szép dalokat tanul.

– A kortárs szerzők közül kik a kedvencei?

– Lázár Ervin meséit nagyon szeretem, Buda Ferenc fordításában kirgiz, kazah meséket.

– A saját vagy a gyerekkel kitalált meséket leírja? Lesznek majd ilyen kötetei is?

–Nem szoktam leírni, de különösen jó mondataikat igen. Valamikor, hogy ne én, hanem az örök éber Misike aludjon el, hintaverseket költöttem. Végtelen hosszúakat. A „Láncos hinta, vas palinta, dörren a flinta, nyílik a bicska, loccsan a tinta…” kezdetű pl. igen sikeres volt. Engem is ébren tartott.  Saját mesém a táncok kialakulásáról szóló, amit az Angyalfütty Cd-n örökítettem meg. Szeretem ezeket a teremtésmeséket, de a háryádákat is… Ezekből már gyerekkoromban megcsillantottam néhányat. Ha úgy éreztem, hogy a valóság csorbít az én kis történetemen, inkább elhagytam a valóságot. A többi gyerek szájtátva hallgatott, de amikor meglátták a szüleimet, rohantak hozzájuk. Azt akarták megtudni, valóban igaz-e, amit meséltem nekik. Én meg csak bosszankodtam: hogy lehetnek ilyen ostobák?! Azért mondtam, hogy ámuljanak, hogy jól essék nekik. Hát az esett jól nekem is! Ma is azt szeretem, mikor a felnőttek szeme kikerekedik, fejükből hulldogál a sok gond! És örülni tudnak, mint a gyermekek.

– Hazudós gyerek volt?

– Ha így esik jól, mondhatjuk így is. Épp ezt próbáltam magyarázni az előbb… Na akkor vegyük Hazug Pista bácsit, a nagymestert. Sosem hazudott. Akik hazugnak nevezték, nem vették észre, hogy vérbeli mesélő. A hazugság valami haszon érdekében ravaszul előadott igaztalan állítás. Ilyesmire soha nem lett volna képes… Amikor valaki fél lábon jött haza a háborúból, olyan házba, ami leégett, olyan asszonyhoz, aki másé lett, kérték a falubeliek, meséljen már, hol járt, mit csinált… és erre tréfás lehetetlenségekkel vidámítja a hallgatóságot – az nem bolond, és nem is hazug. Ilyesmit csak figyelmetlen ember mondhat. Van olyan bánat, amiről szemérmes ember már nem beszél. Helyette bolondozik! Így született a háryáda műfaj. A megvert sorsú emberek vigasza. Nem csak mulattatást, a lelkek felemelését is szolgálja a mese. Nem lehet eléggé megbecsülni.

– Több helyen beszélt már arról, hogy gyerekkorában nem volt televíziójuk, és most sincs.

– Édesapám a néphülyítés kétségbeejtően hatásos eszközének tartotta, többek közt ezért nem vett. Így viszont esti adás helyett mi magunk voltunk egymás számára a főműsor. A történetfűzést otthon tanultam, első iskolám a szüleim voltak.

Csak azért hoztam szóba a televíziót, mert a saját családját óvja tőle, és az időpont-egyeztetésnél az is kiderült, éppen filmet forgat. Hogy is van ez?!

– Akkor én is visszakérdezek. Hol van az ellentmondás? Televízióval egy fedél alatt élni és filmet készíteni – ez nekem két távoli dolog. A film műfajt szerettem mindig, és szüleim is kedvelték. El is mentünk egy-egy filmért moziba. Emlékszem Albertfalván a jegyszedő néni ébresztőórát tartott magasba, csörgetett, azzal jelezte, hogy szünet, menjünk ki az udvarra. A tévétől nem kell óvnom a családomat, már jó ideje ők óvnának meg engem. A tévére könnyű rászokni. A távoli, lenyűgöző jelenségek elterelik a figyelmet a tieidről, akikkel úgyis kevés időt töltesz. A főműsor idő akkor van, mikor végre együtt a család, és nem soká jön a vacsora, lefekvés. A test fáradt, a lélek még nyújtózna egyet. Szent idő. Ilyenkor kár a családfő lelkét figyelmét messzi háborúkkal elterelni. A vacsoraasztal a család utolsó menedéke, gyerekeknél pedig a lámpaoltás utáni szent fél óra. Vacsora után még a nagyot halló tatuskára is rá lehet kacsintani, lámpaoltás után a gyermek is elmondja végre, hogy „mi volt az iskolában”. Ezek az együttlét ajándékai. Hiánya a világ közérzetét is rongálja. A filmkészítés új szenvedélyem, bár volt előzménye, a néprajzi fotózás. Facebookra szoktam feldobni egyet-egyet. Karantén alatt indítottam útjára „Palackposta” címmel. Kb kétezer kis filmem vár arra, hogy összevágjuk.

 

– A magyar népmese napján Ridikül című műsorban szerepelt a televízióban. Akkor beszélt arról is, hogy Benedek Elek a saját lelkén átszűrve írta le az összegyűjtött népmeséket, és emiatt kritikát kapott néhány néprajzostól. András is átszűri a saját lelkén a történeteket. Ehhez mit szólnak a néprajzosok?

– Kerül néhány olyan néprajzos, aki elhív előadást tartani, műsort szervez. Nincs ütközés. A hiteles néprajzi gyűjtés csak akkor érvényes, ha szó szerint, változtatás nélkül történik. Itt van a néprajzos igazság. Az előttünk járók még nem épp így látták. Elek apó meseíró volt, aki hallott, olvasott meséket írt meg szája íze szerint. Időben! Így lett népszerű a mese a Kárpát-medencében. Hála szorgalmának és tehetségének. A szó szerinti lejegyzés nem mindig élvezetes, vagy nem mindenki számára. Hibák, szókeresések, homályok kerülnek bele. A kutatásnak természetesen ezzel együtt érvényes. Persze gyorsírással, fonográffal nagyot ugrott a kutatás. Én folyton csiszolom a meséimet, az ösztönöm működik így. Vannak biztató példáim. Dzsambul Dzsabajev, kazah akin (énekes, mesemondó) azt mondta: „Minden akin a maga araszával méri meg a hazáját.” Tehát ami dalokat meséket hallottál szülőföldeden széltébe-hosszába, azt mind igazítsd magadhoz, érezze mindenki, hogy ez így a tied.

– Nem fél attól, hogy a nyelvtörténészeket, a nyelvjáráskutatókat megzavarhatja, ha újrateremtve a meséket esetleg összekeveri a dialektusokat?

– Még eddig a nyelvtörténészek, nyelvjáráskutatók se dobáltak meg semmivel. Nekem a nyelvjárások is élményekhez kötődnek. Nem könyvből tanultam a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket. A kiejtés is úgy ragadt rám, hogy ahol jó énekesekre, jól beszélő emberekre találtam, ott sokat ültem. Aztán vissza is jártam, és én is megvendégeltem őket, barátságokat kötöttem. Ahogy a gyermek utánozza a felnőtteket, én is követtem a mintát. Ha eszembe jut egy történet vagy egy ének, amit valahol Gyergyóban vagy a Csíki-medencében hallottam, odabotlik a nyelvem is. Sok évem van ebben. Az édesapám 15-16 nyelven beszélt, fordított. Sokat mondta, ahány nyelvet tudsz, fiam, annyi ember vagy. Amikor eszembe jut és beszélek a lelkével, azzal próbálom vigasztalni, hogy félember talán már én se vagyok, szinte tudok néhány magyar dialektust…

– Az Isten bolondja II. címet adta az új színházi bemutatójának. Mesél, énekel és megmutat néhány jó fotót!

– Igen, énekes, mesemondó és képmutogató is leszek! Mint valamikor régen. Akkor még hurcoltam a súlyos diavetítőt. Most projektor vár a Kaszás Attila teremben, hibátlan technika. Nekem is öröm, sorba állítani, egybelátni a képeket, indián szent bohócoktól, angol, itáliai, portugál… udvari bolondokon át Hazug Pistáig, a minorita szerzetes Felícián testvérig, aki az ötvenes években nem misézhetett, ezért az evangéliumot vásárokban bábozta el. Belőle a történelem faragott istenbolondját. A képsorral szeretném Shakespeare igazát megmutatni: „A bolondság az egész világot bejárja, mindenütt fénylik, akár a nap.

Az eredeti írást itt olvashatják.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2022. január 17. 15:22

LÁTNI A SZAVAKAT MAGUNK ELŐTT

Kontha Dóra
Magyar Hírlap
2011.március

2019. január 22. 21:50

SZÍNPAD A VILÁG FELETT

Beszélgetés Kornya Istvánnal
ÚJ EMBER 2019.

2019. január 22. 21:45

A helyes orrtartás végett jó a mese

Bonczidai Éva cikke

2019. január 22. 21:37
  1   2   3   4   5  

Ez a száz mese - etikai kódex

Ez a száz mese - etikai kódex

Varga Klára

 

Berecz András, Kossuth díjas ének- és mesemondó a május 12 és 14 között a Karinthy Színházban a X. Színházi Olimpia keretében megrendezésre kerülő Nemzetközi Mesemondó Fesztivál kapcsán – amelynek ő a művészeti vezetője - arra kérte a sajtó képviselőit, hogy türelmes és kíváncsi közönséget toborozzanak a mesékhez.

 

-   Úgy tudom egy észt, egy skót és három görög mesemondó érkezik a fesztiválra.  Tolmáccsal fognak mesélni, vagy angolul?

- A skót mesemondó angolul fog mesélni, de a többiek az anyanyelvükön. Azok előtt a nézők előtt is szeretnénk kinyitni az ajtót, akik nem tudnak olyan jól angolul, hogy tolmács nélkül is értsék a mesemondást.

- Ön is tolmáccsal járja a világot Johannesburgtól Torontóig. Le lehet fordítani egy másik nyelvre azt a hatalmas nyelvi, kulturális, történeti és lelki gazdagságot, amit egy mesemondó akárcsak egyetlen mesével átad?

- Nem egészen, nem teljesen. De alapos munkával, erős odafigyeléssel csodákat lehet művelni.

- Mi az, amit adhat a hallgatónak a számára idegen anyanyelven megszólaló mese?

- A mesemondó anyanyelvének zeneiségét, teljes eszköztárát, amelybe a szem, az arc, a kéz mozgása is beletartozik.

- Ez azok a dolgok, amik el szoktak veszni, amikor valaki elkezd angolul mesélni?

- Igen. Legyen az finn, portugál, perui indián… aki beletanult… főleg az amerikai életbe, többnyire a szem- és testjátékát is megváltoztatja. És legtöbbször az amerikai filmekben már túlon túl ismert magatartásokhoz hasonul. Ez az eredetiségből vesz el sokat.

- A meghívott mesemondókat ön személyesen ismeri. Mesélne róluk?

- Piret Päär Észtországból jön. Az észtek kíváncsiságáról annyit, hogy mesélőkről készített filmünket lefordították észt nyelvre, és moziban vetítették. Nagy részt őmiatta. Az ő meséit beemelték az észt általános iskolai oktatásba.

Tom Muir skót mesemondó az Orkney szigetekről érkezik. Tengerparti tanyán született. Híres mesemondó lett, a skót nép öröme, büszkesége. Görögországból három óvónő érkezik, akik egymás szavába vágva mesélik - hol a görög mitológiát, hol a nem rég gyűjtött népmeséket. Kitűnő zenészek is egyben. Lesz még a mesélésen kívül egy nagyon fontos program: a faggatózás. Én leszek az egyik kezdeményező, aztán, remélem a kedves közönség is kérdez majd. Megtudakoljuk, mi is a mese túlélési technikája a meghívott mesemondók világában, hol tart ma ez az örökifjú műfaj.

- Természetesen ön is mesélni fog a Karinthy Színházban.

- Igen, házi gazda és fellépő is vagyok egyben.

- Honnan ismerte Hazug Pistát és Szamár Jóskát, akiknek az alakját utóbb felidézte a Nemzeti Színházban?

-Hazug Pistát legalább harminc évvel ezelőtt emlegette egy Balázs József festőművész, aki Gyergyóalfaluban lakik. Amikor találkoztunk, ő a kalotaszentkirályi táborban éneket tanult. Figyelte az én munkámat. Általában az Énekelni tilos! felirat alatt megálltunk a kocsmában Gergely András türei határpásztorral, és énekeltünk. Elkezdtük a munkát kilenckor, és sokszor hajnalban fejeztük be. Egyszer, amikor megálltunk a tábla alatt, odajött az a végvári vitéz formájú csudaember, ez a Balázs Jóska, ezüsthaja volt, fazékra nyírva. Azt mondja nekem: - Figyelem a maga munkáját, el kellene, hogy jöjjön Gyergyóalfaluba, Hazug Pistát meghallgatni. 

Nekem nagyon tetszett ez a név, hogy Hazug Pista, kíváncsi lettem, hát mit tudhat vajon. Mégis jó pár év eltelt nélküle. A találkozásunk olyan tíz-tizenöt éve történt. Készítettünk egy filmet nagyotmondó mesélőkről - úgy mondja a néprajztudomány - a háriádák mesélőiről-  (Ez úgy igaz, ahogy hisztitek – nagyot mondó mesélők nyomában Berecz Andrással - 2003),és ez alkalommal felkerestem Hazug Pistát Gyergyóalfaluban. Karácsony Molnár Erika, akivel együtt dolgoztunk a filmen, nem olyan rég ment el közülünk. Hazug Pista is elment, úgyhogy lassan már ez is történelem.

Amikor találkoztunk vele, emlékszem, segélycsomagból származó női selyemingben, nagy szakállasan, kopott öreg zsíros kalapban, a tűz mellett oldalt feküdve mesélt.

-Miről szóltak a meséi?

- Arról, ahogyan ő a medvékkel szokott leszámolni. Két kézzel, egy kézzel, karddal, szóval. Estünk jobbra, balra a gyönyörűségtől. Meg is nyitotta a kis népfőiskoláját, mert onnantól kezdve sűrűn jártam oda. Balázs Jóska vitt ki hozzá az autóján. A legközelebbi szomszéd tíz kilométerre volt tőle, és abban a remetei magányban, kint a Maros mellett  figyelte a halmozgást, a vadak mozgását. A halászoknak, vadászoknak beszámolt arról, amit látott. Ott mesélt sokat pl. a természetről. Az ő meséi találtak leginkább az én lelki alkatomhoz. Nekem ezek a nagyot mondó mesék, és főleg ezeknek egy olyan ága, amelyikben vesztes csatából győztesen tért haza valaki, titokzatos. Nem adja magát könnyen, nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik.

 Ez a fajta ember, aki ilyen meséket mond, és aki sok szenvedésről csak tréfásan hajlandó beszélni, nem csak a maga baját gyógyítja, hanem a másét is.

-Olyan meséket mondott, amiket öregektől hallott, vagy olyat, amit maga " rakott össze"?

-Ilyet is, olyat is. A szereplők állandó tulajdonsággal rendelkeztek, a mesék egy irányba haladtak,

- Mindig a medvével harcolt?

- Olykor ördöggel, máskor asszonyokkal, aztán még „agiátorokkal”, „eltársuraimékkal”.

- És Szamár József?

- Az ő neve Fehér József volt, de ragadványnevin volt ismert: Szamár Jóska, Okosbolond Jóska, Barát Jóska. Barát Jóska azért lett, mert a kapucinusoknál, a szárhegyi minoriták körül szolgált, kétkezi munkákat végzett. Lenézett, igénytelen, rongyos ember volt. Rozoga szamaras szekerével amerre járt, derűt hozott. Ezzel együtt mégis ünnepelt sziporkázó elme. Hamar szégyenbe maradt, aki a nyelvit rajta próbálta élezni. A hatalom embereit más talán nem is tréfálhatta meg nyíltan, csak ő. Ő volt a rendszer két lábon járó kritikája.

Ceaucescu rendszerben egyébként ilyesmiket nem lehetett mondani, mert hamar a sapkád megigazították, vagy vittek a Duna Deltába, csatornát ásni. De azt még a milicista is szégyellte volna, hogy a proletárok proletárjával kötözködik. Ezért tudta őt is megsemmisíteni pár szóval Szamár Jóska.

- Ő egy eleven mesehős volt?

-A világirodalomban bőségesen megtaláljuk a hozzá hasonló alakokat, Till Eulenspiegel, Naszreddin hodzsa… a bolondos bölcs, aki fittyet hány a hatalmasokra, korgó gyomorral is nevettetni tud, sok mesének alapfigurája.

- És meg is maradtak róla a történetek?

-A róla szóló anekdotákkal valósággal újjáteremtették az alakját. Ha nem lett volna az a tragikus történelmi korszak, senki nem ismerné Szamár Jóskát. Mikor a milicista mondta neki, hogy elveszem a szamarát, Szamár Jóska azt felelte, hogy az nekem milyen jó lesz. -Há' mér'? -Mert lesz egy ilyen szép vejem, mint amilyen te vagy.

- Akkor róla is úgy maradtak fenn a legendák, mesék, mint Mátyás királyról?

- Mátyás király jó király volt. Annyi mese született róla a halála után, hogy ha egyszer csak fölkelne, elcsudálkozna, hogy ővele mik történtek. Mint amikor egy szigetre ráúszik a sok uszadék, és megakad benne, úgy vette körül alakját a halála után keletkezett temérdek mese. De mekkora szerencséje ennek a népnek, hogy meg tudta rajzolni Mátyás királynak ezt a belső alakját. Ezekkel a mesékkel a magyar nép azt rajzolta meg, ki az, akit elvisel a feje fölött. A sok Mátyás mese együtt - etikai kódex. Így nézzen ki, aki ennek a népnek élére áll. Ezekhez mérheti magát nyugodtan.

- Ez az emlékezet és a képzelet hatalma?

- Egy francia Tv csatorna stábja itt járt Magyarországon, megkerestek. Középkori várakról és a várak szellemi örökségéről készítettek filmet. Forgattak Franciaországban, Németországban, Svédországban. Amerre jártak, azokban a várakban úgy állt ott még az asztal is, szék is, ahogy a király tette oda!

Elmentünk velük Visegrádra, a palotába, és csak nézték, hogy mi ez a három kavics itt! Mert amit ott láttak, az nekik csak ennyi volt. Akkor meséltem nekik. Lassan a lényeg is fölsejlett előttük. Épület sehol, de a szellemi örökség virágzik. Ezerszer gazdagabban, mint azokon a helyeken, ahol eddig megfordultak. Mondtam nekik, hogy jó helyen tapogatnak, mert ez sorsunk nekünk itt errefelé. Amit nálunk nem a tatár, török rombolt le, azt a habsburg, vagy az angol bombázók… Épület nincs, de szellem igen. Van, aki ezzel kapaszkodik a tájba.

- Ma már vidéken is inkább a lecsupaszított köznyelvet használják az emberek, mert az számít a tanult ember nyelvének. A mesemondók többnyire mégis ragaszkodnak a tájnyelvhez. Akkor is, ha a saját anyanyelvük, és akkor is, ha nem az. A szép diftongusokkal talán tágasabb a mese tere, jobban el lehet gondolni, hogy a csodák mégis csak megeshetnek velünk?

- Én akaratlanul is hasonlóképpen mondom a mesét, ahogy hallottam, akiktől mesélni tanultam. Ők így mondták, én is így mondom. Sokan szégyenlik, hogy nem a pesti nyelvet beszélik. Szégyenlik a színeket, a többletet. Az egyik tanárnő egy vidéki városkában elmondta: „Én, ha meghallom, hogy itt valamelyik gyerek tájszaólást használ, kiteszem a hidegbe, hogy errűl hamar leszokjon. Nekem beszíjjenek úgy, mint a pesti rádiaó!” Ez a szégyen nem újkeletű. Többek közt a Ludas Matyi újság, a kabaré műfaj is jó alaposan megágyazott neki.

-Még novemberben önt Horvátországban sikerült elérnem telefonon. Akkor azt mesélte, egy Árpádkori templomban forgat, ahol egy bomba felrobbant, lehullott a vakolat, és alóla freskók bukkantak elő.

-A pandémia idején, amikor minden előadásom elmaradt, rákaptam a filmezésre, írtam egy 10 részes filmet. Elcsatolt országrészek területein Árpádkori templomokban énekelek, udvarukon mesét mondok – durván így nézne ki. A telefonbeszélgetés idején Horvátországban, az egykori Szlavóniai területen voltam, Kapornán. Van ott egy gyönyörű - magyarok építette - Árpádkori templom. Épp ebben forgattam. Különös és beszédes a története. A falu népe a 16. században református lett, és a régi freskókat lemeszelték. Aztán ismeretlen okból a magyarok innen elvándoroltak, helyükbe 1700-as években szerbek telepedtek le. A templomot átalakították, ortodox templom lett.  Az 1991-ben kitört szerb-horvát testvérháborúban a horvátok bedobtak az ímmár szerbektől használt templomba egy aknagránátot az épület falai közé. A tető beomlott, ablakok kitörtek, füst szállt fel... nem tömjén. A repeszek négy-öt restaurátor fél éves munkáját másodpercek töredéke alatt végezte el. Feltárta a templom falán a magyar réteget, megjelentek széttárt szárnyakkal az ég hírnökei, a békesség angyalai – tudjuk, hogy nem minket kerestetek, de mi azért itt vagyunk! Ebben a templomban az angyalok lába elé egyik legkedvesebb fohászomat, Széchenyi imáját vittem el, ezt vettem filmre. Ebben az imában az angyalok a példaképei, jövőbe látásukat, munkabírásukat magasztalja és még arra is van figyelme, hogy békességükért, egészségükért aggódjon! Széchenyi István a cselekvő ember mintaképe volt. Hozzá méltó az ima befejezése is: „Ez az én imádságom soha el ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe!”

-          Hol tart most a film?

-          Még sok van hátra.

-          Úgy tűnik, ez az interjú azzal fog befejeződni, amivel kezdődött, vagyis a mesefordítással, ugyanis éppen japán nyelvre fordítják a meséit.

-          Kaoru Budapesten tanít japán nyelvet. Öröm vele a munka. Minden kis részletet igyekszek megvilágítani, és nem fárad soha. Egyébként csak úgy, magunktól végezzük ezt az egészet, nem hajt a tatár. De már sejtjük, s reméljük is, hogy könyv lesz belőle egyszer.

-          Milyen érzés egy japánnak magyar mesét mondani?

-          Nagyon jó, és nagyon nagy figyelmet, jelenlétet kíván. Vizsgálni azt a túlsó partot, érti-e igazán amit mondok. Neki is vizsgálni kell mindent, a szavak játékát, jelezni, mikor valami homályos. Hídépítés ez. Olykor jól halad, olykor akadozik, így jó. Meg fogjuk becsülni, mikor közös örömünkre japánok is mosolyogni fognak Hazug Pistán, megrendülni Szamár Jóskán, átsétálnak onnan, magyar észjárást, mesét csodálni.

2023.03.31.

Az eredeti írás: itt

Elérhetőségek

Telefonszám:

06/1 / 221 8129
06/70/205 8925

email: berecz.andras@t-online.hu

facebook

YouTube


 
 
slideshow #2 slideshow #3 slideshow #4 slideshow #5
Magyar English
 

Berecz András ének- és mesemondó honlapja