Bejelentkezés
Cikkek

A bolondság fénye

A bolondság fénye

 Filip Gabriella beszélgetése a Nemzeti Színház Magazinjában
IX.évfolyam 4.szám 2021. december

Berecz András az életmentő bolondokról, a költői hazugságokról, az szent bohócokról és még néhány tudósról

Berecz Andrással nagyon jó beszélgetni, de a bemutatója előtt nem könnyű vele időpontot egyeztetni. Azt mondja, nagyon sok a dolga, a színházi premierrel kapcsolatos előkészületek mellett a filmforgatás is foglalkoztatja, az unokákra is vigyáznia kellene, számít rá a család. Ráadásul olyan sokszor elismételte már az élettörténetét, hogy hexameterben is el tudná mondani. Aztán kiderül, ez az időmértékes lehetőség csak képes beszéd, de jó ötletet adott ahhoz, hogy kezdjük a beszélgetést a költészettel, hiszen nem csak énekes, mesemondó, de műfordító is.

– Műfordításra a csuvas népdalok itthon alig ismert szépsége csábított. Az énekelhetőség, a ritmus, hangsúly felől közelítettem meg az eredeti formát, a szótagszám ehhez képest másodlagosnak bizonyult, az folyton változik. A játékossága tűnt volna el. Énekelni akartam a csuvas dalokat, ez indított műfordításra.

Kodály Zoltán az ifjú Weöres Sándort is hasonló szempontú műfordításra kérte. A mari (cseremisz) dalok fordításánál is az énekelhetőség volt a zeneszerző elsődleges szempontja. Kodály a zene felől közelítette meg – egyébként nem csak a fordítandó szövegeket – hanem az egész magyar költészetet. Kell hozzá lelki erő, hogy az ő tükrében meglássuk, milyen kócos, és jobb sorsra érdemes a magyar versforma! Évszázadok alatt mi minden mellett robogtak el lobogó lelkű, rest fülű költőink. „A zeneileg műveletlen költő nem tudja, és ezért nem is zavarja, hogy a versformákhoz külföldi dallamemlékek tapadnak. Magyar verset megzenésíteni olyan, mint hepehupás, homokbuckás talajon előre haladni.” Súlyos ítélet. Kodályt a magyar- és más népek dalainak alapos ismerete jogosította fel, hogy bíráskodjék. Verseink mai megzenésítői is, hogy eltávolodtak a magyar nyelv zenéjétől, ritmusától! Petyhüdt kuplék, levedlett formák gyűjtőhelye lett ez a műfaj. A magyar nyelv kerékbetörése mára megszokott, visszhangtalan esemény. Ott is, ahol főhelyre ültetését még semmilyen törvény nem tiltja, színházainkban. Költészetünk, de főleg az ezzel foglalkozó zeneszerzés ma is jó fülű, a magyar nyelvtől nem menekülő tehetségekért kiált.

– A műfordítói pályája a csuvas dalokkal kezdődött, de hogy jutott el a csuvasokhoz?

– Pécsen keresztül. Sokat hívtak a Pécsi Bordalfesztiválra: hoppmester voltam, bordalokat énekeltem. Már a tizenkettedik vagy a tizenharmadik fesztiválnál tartottunk, amikor kibújt belőlem a bohóc. Elképzeltem, mekkorát néznének a híres borászok, ha elkezdenék a bordalfesztiválon sördalokat énekelni, csak hogy a víz nehogy állott legyen. Na, nézzük csak, gondoltam, van-e a magyar népdalok között sördal?! Hát bizony csak imitt-amott egy-egy. Szerencsére jókor akadt meg a kezem a csuvas gyűjteménybe: Vikár László zenetudós és Bereczki Gábor nyelvész Chuvash folksongs című kötetét mondom. Angol nyelven jelent meg a könyv, de a végén ott állnak a dalok fonetikus leírásban és a magyar fordítással is. Szép szövegek ezek, és minden harmadik-negyedik - sördal. Na, ez kellett énnekem. Előbb csak tréfából fordítottam le egyet, aztán ízlett nagyon. Buda Ferenc is biztatott. Ezek a csuvas dalok különben sok magyar gyermeknek segítettek már, hogy saját régi stílusú népdalainktól ne idegenkedjenek. Itt a Kodály által egybe szerkesztett 140 csuvas dallamról beszélek, amit a magyar gyermekeknek szánt olvasógyakorlatul – „a magunk megismerésének mélyítéséért!”

– Vissza a magyar zene őstörténetéhez?!

–  Kodály Zoltán azt írta, hogy a csuvas dalokat böngészve itt is, ott is rokon hangokra lehet bukkanni. Amúgy 300 közös eredetű szavunkat tartja számon a nyelvtudomány. Csuvasia egybeesik Volgai Bolgárországgal, ahol Julianus még magyar ajkúakra bukkant, és ahol 30 körüli Madzsar, Modzsar, Mozsar helységnév a mi lábunk nyomát őrzi. Engem azonban mindezek felett legjobban az elveszett régi magyar sörkultúra izgatott. Aki egyébként ezügyben csuvas földre lép, jó helyen jár. De hát ez külön is érdekes téma, ezt már a Rokonok söre c. könyvemben és a Sördal c. Cd lemezen leírtam -daloltam.

– Pedig úgy tartják, a magyar boros nemzet. Sörrel még csak nem is koccintunk!

–A magyar ember, nomád pásztorsága idején, csak kereskedelem útján jutott borhoz. A sört viszont el tudta készíteni, kölesből, árpából, komlóból. De, visszatérve, tán legérdekesebb, hogy amikor a sörről énekel a csuvas, akkor a rokonait dicséri. Sőt, sördalnak nevezik azt is, amelyben a sör szó el sem hangzik. A rokonság – mint istenadta, ingyen biztosítási rendszer, melyhez ügynök sem kell – életünk legszebb adománya – tulajdonképpen erről szólnak ezek a dalok. És hogy enélkül kár élni! 2004. december 5-i népszavazás (életem egyik legsötétebb napja) után, ezekkel a dalokkal próbáltam mércét tenni magunk elé. Sörhabos, kedélyes, „egzotikus” csomagolásban, hogy legyen, aki meghallgassa. Szorító kötésnek szántam. Az egyik sördal azt mondja: „Két jó rokon összeül, háznak az a szépsége”.  Kérésemre megtanulták ezeket a dalokat erdélyi, felvidéki, délvidéki, magyarországi barátaim is. Jó nagy csapatot szerveztem, és akkoriban ezzel a műsorral nyargaltunk a térképen le-fel… Jó lenne a színházban is megmutatni!

A saját verseit mikor hallhatjuk? Műfordítóink többsége költő is!?

– Ének- és mesemondó vagyok, aki nem kerülhette meg a műfordítást. (Mint újabban, karantén óta, a filmezést.) Menetközben se lettem költő. Viszont Gyurkovics Tibor, költő épp ezért a „zenélő” műfordításért terjesztett föl, s adta is át az Alternatív Kossuth díjat, 2005-ben.

Az indiánok hogy kerültek a repertoárjába?

– Egy időben sokat voltam ott is, előadásokat tartottam, meséltem, tanítottam magyar népdalokat amerikaiaknak is. Az ún. amerikai kultúra - nem érdekelt soha, viszont az őslakosoké igen. Eljutottam hopi, lakota, varjú, omaha… indián rezervátumokba. A következő lépés akkor következett, mikor Vidnyánszky Attila meghívott ide a Nemzeti Színházba, és arra kért, vegyek részt a Csíksomlyói passióban…

– Innen hosszú lesz az út vissza az indiánokhoz!

–Nem annyira. Vidnyánszky Attila meghívott a Csíksomlyói Passióba, úgy, hogy nem kellett bolondos komikus lelki alkatomtól megváljak. Persze kerestem a helyem. Ki is vagyok én itt, van-e magyarázat arra, hogy mibe is fogtam bele? Ki legyen az iránytűm, nekem, aki itt bolondozok a vérző kereszt tövében? Nagyjából akkor sikerült a helyemet megtalálni, szerepem bőrében egészen kinyújtózni, amikor újra felfedeztem Shakespeare udvari bolondjait, a betlehemes játékok mókás pásztorait és - az indiánok „szent bohócait”. Na, eljött az indiánok ideje. Egy idős varjú indián mondta: „A rezervátumban hullottunk, mint a legyek, ismeretlen betegség pusztított köztünk… nem volt mit ennünk, nem vadászhattunk, és nem jött a fejadag sem. Mi, akik túl éltük, a borókabogyónak és a szent bohócoknak köszönhettük, hogy megmaradtunk.” Egyik a testet, másik a lelket tartotta meg. A heyokák, a szent bohócok, amikor hideg volt, levetkőztek, úgy sétifikáltak a sátrak közt, amikor meleg, akkor vették fel három-négy bundát s úgy vacogtak. Ha a baj nagy volt, játékosan bolondoztak-tréfálkoztak, a lovat fordítva ülték meg, ha kicsit jobban mentek a dolgok, az orrukat lógatták. Amelyik patakba ilyenkor belenéztek, ecetté változott. Minden cselekedetük jelképes értelmű volt, figyelmeztetés: semmi sem biztos, lelked ne az anyagba, ne e világba kapaszkodjon. Az esőszertartás szent bohócai kísértetiesen hasonlítanak betlehemeseink bolondozó pásztoraira. De hát röviden erről sem könnyű beszélni.

– Az unokáknak mit szokott mesélni? Mit mond nekik, ha a ma népszerű, az iskolai, óvodai társaiktól hallott népszerű meséket kérik a nagypapától?

– Az unokák közt minden mesévé válik. Vadlibák vagyunk, repülünk, orromat megnyomják, kukás kocsi vagyok, ha a fülem meghúzzák, Zaza vagyok, aki semmit nem ért, mindent összekuszál, és mind az ötven orrát bele veri valamibe. Ezen jókat szoktak nevetni. Hol bábokkal, hol csak hangszínnel végig nyargalunk a létezés állati, növényi fokain. Játék közben, rajzolás közben is a mi kis mese világunkban élünk. Fűzzük, ragozzuk. Ha olvasnom kell nekik, olykor ostoba és csúnya könyveket is a kezembe nyomnak. Olyankor menetközben gyomlálom a fölösleges határozatlan névelőket, megváltoztatom a szórendet, igyekszem elviselhetővé kovácsolni a történetet. Aztán gyorsan népmesével, Arany Jánossal, Weöres Sándorral, Reich Károllyal, Gyulai Líviusszal igyekszem rendezni a kárt. Hanga unokám egyébként kitűnő óvodába jár. Szép meséket hall, szép dalokat tanul.

– A kortárs szerzők közül kik a kedvencei?

– Lázár Ervin meséit nagyon szeretem, Buda Ferenc fordításában kirgiz, kazah meséket.

– A saját vagy a gyerekkel kitalált meséket leírja? Lesznek majd ilyen kötetei is?

–Nem szoktam leírni, de különösen jó mondataikat igen. Valamikor, hogy ne én, hanem az örök éber Misike aludjon el, hintaverseket költöttem. Végtelen hosszúakat. A „Láncos hinta, vas palinta, dörren a flinta, nyílik a bicska, loccsan a tinta…” kezdetű pl. igen sikeres volt. Engem is ébren tartott.  Saját mesém a táncok kialakulásáról szóló, amit az Angyalfütty Cd-n örökítettem meg. Szeretem ezeket a teremtésmeséket, de a háryádákat is… Ezekből már gyerekkoromban megcsillantottam néhányat. Ha úgy éreztem, hogy a valóság csorbít az én kis történetemen, inkább elhagytam a valóságot. A többi gyerek szájtátva hallgatott, de amikor meglátták a szüleimet, rohantak hozzájuk. Azt akarták megtudni, valóban igaz-e, amit meséltem nekik. Én meg csak bosszankodtam: hogy lehetnek ilyen ostobák?! Azért mondtam, hogy ámuljanak, hogy jól essék nekik. Hát az esett jól nekem is! Ma is azt szeretem, mikor a felnőttek szeme kikerekedik, fejükből hulldogál a sok gond! És örülni tudnak, mint a gyermekek.

– Hazudós gyerek volt?

– Ha így esik jól, mondhatjuk így is. Épp ezt próbáltam magyarázni az előbb… Na akkor vegyük Hazug Pista bácsit, a nagymestert. Sosem hazudott. Akik hazugnak nevezték, nem vették észre, hogy vérbeli mesélő. A hazugság valami haszon érdekében ravaszul előadott igaztalan állítás. Ilyesmire soha nem lett volna képes… Amikor valaki fél lábon jött haza a háborúból, olyan házba, ami leégett, olyan asszonyhoz, aki másé lett, kérték a falubeliek, meséljen már, hol járt, mit csinált… és erre tréfás lehetetlenségekkel vidámítja a hallgatóságot – az nem bolond, és nem is hazug. Ilyesmit csak figyelmetlen ember mondhat. Van olyan bánat, amiről szemérmes ember már nem beszél. Helyette bolondozik! Így született a háryáda műfaj. A megvert sorsú emberek vigasza. Nem csak mulattatást, a lelkek felemelését is szolgálja a mese. Nem lehet eléggé megbecsülni.

– Több helyen beszélt már arról, hogy gyerekkorában nem volt televíziójuk, és most sincs.

– Édesapám a néphülyítés kétségbeejtően hatásos eszközének tartotta, többek közt ezért nem vett. Így viszont esti adás helyett mi magunk voltunk egymás számára a főműsor. A történetfűzést otthon tanultam, első iskolám a szüleim voltak.

Csak azért hoztam szóba a televíziót, mert a saját családját óvja tőle, és az időpont-egyeztetésnél az is kiderült, éppen filmet forgat. Hogy is van ez?!

– Akkor én is visszakérdezek. Hol van az ellentmondás? Televízióval egy fedél alatt élni és filmet készíteni – ez nekem két távoli dolog. A film műfajt szerettem mindig, és szüleim is kedvelték. El is mentünk egy-egy filmért moziba. Emlékszem Albertfalván a jegyszedő néni ébresztőórát tartott magasba, csörgetett, azzal jelezte, hogy szünet, menjünk ki az udvarra. A tévétől nem kell óvnom a családomat, már jó ideje ők óvnának meg engem. A tévére könnyű rászokni. A távoli, lenyűgöző jelenségek elterelik a figyelmet a tieidről, akikkel úgyis kevés időt töltesz. A főműsor idő akkor van, mikor végre együtt a család, és nem soká jön a vacsora, lefekvés. A test fáradt, a lélek még nyújtózna egyet. Szent idő. Ilyenkor kár a családfő lelkét figyelmét messzi háborúkkal elterelni. A vacsoraasztal a család utolsó menedéke, gyerekeknél pedig a lámpaoltás utáni szent fél óra. Vacsora után még a nagyot halló tatuskára is rá lehet kacsintani, lámpaoltás után a gyermek is elmondja végre, hogy „mi volt az iskolában”. Ezek az együttlét ajándékai. Hiánya a világ közérzetét is rongálja. A filmkészítés új szenvedélyem, bár volt előzménye, a néprajzi fotózás. Facebookra szoktam feldobni egyet-egyet. Karantén alatt indítottam útjára „Palackposta” címmel. Kb kétezer kis filmem vár arra, hogy összevágjuk.

 

– A magyar népmese napján Ridikül című műsorban szerepelt a televízióban. Akkor beszélt arról is, hogy Benedek Elek a saját lelkén átszűrve írta le az összegyűjtött népmeséket, és emiatt kritikát kapott néhány néprajzostól. András is átszűri a saját lelkén a történeteket. Ehhez mit szólnak a néprajzosok?

– Kerül néhány olyan néprajzos, aki elhív előadást tartani, műsort szervez. Nincs ütközés. A hiteles néprajzi gyűjtés csak akkor érvényes, ha szó szerint, változtatás nélkül történik. Itt van a néprajzos igazság. Az előttünk járók még nem épp így látták. Elek apó meseíró volt, aki hallott, olvasott meséket írt meg szája íze szerint. Időben! Így lett népszerű a mese a Kárpát-medencében. Hála szorgalmának és tehetségének. A szó szerinti lejegyzés nem mindig élvezetes, vagy nem mindenki számára. Hibák, szókeresések, homályok kerülnek bele. A kutatásnak természetesen ezzel együtt érvényes. Persze gyorsírással, fonográffal nagyot ugrott a kutatás. Én folyton csiszolom a meséimet, az ösztönöm működik így. Vannak biztató példáim. Dzsambul Dzsabajev, kazah akin (énekes, mesemondó) azt mondta: „Minden akin a maga araszával méri meg a hazáját.” Tehát ami dalokat meséket hallottál szülőföldeden széltébe-hosszába, azt mind igazítsd magadhoz, érezze mindenki, hogy ez így a tied.

– Nem fél attól, hogy a nyelvtörténészeket, a nyelvjáráskutatókat megzavarhatja, ha újrateremtve a meséket esetleg összekeveri a dialektusokat?

– Még eddig a nyelvtörténészek, nyelvjáráskutatók se dobáltak meg semmivel. Nekem a nyelvjárások is élményekhez kötődnek. Nem könyvből tanultam a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket. A kiejtés is úgy ragadt rám, hogy ahol jó énekesekre, jól beszélő emberekre találtam, ott sokat ültem. Aztán vissza is jártam, és én is megvendégeltem őket, barátságokat kötöttem. Ahogy a gyermek utánozza a felnőtteket, én is követtem a mintát. Ha eszembe jut egy történet vagy egy ének, amit valahol Gyergyóban vagy a Csíki-medencében hallottam, odabotlik a nyelvem is. Sok évem van ebben. Az édesapám 15-16 nyelven beszélt, fordított. Sokat mondta, ahány nyelvet tudsz, fiam, annyi ember vagy. Amikor eszembe jut és beszélek a lelkével, azzal próbálom vigasztalni, hogy félember talán már én se vagyok, szinte tudok néhány magyar dialektust…

– Az Isten bolondja II. címet adta az új színházi bemutatójának. Mesél, énekel és megmutat néhány jó fotót!

– Igen, énekes, mesemondó és képmutogató is leszek! Mint valamikor régen. Akkor még hurcoltam a súlyos diavetítőt. Most projektor vár a Kaszás Attila teremben, hibátlan technika. Nekem is öröm, sorba állítani, egybelátni a képeket, indián szent bohócoktól, angol, itáliai, portugál… udvari bolondokon át Hazug Pistáig, a minorita szerzetes Felícián testvérig, aki az ötvenes években nem misézhetett, ezért az evangéliumot vásárokban bábozta el. Belőle a történelem faragott istenbolondját. A képsorral szeretném Shakespeare igazát megmutatni: „A bolondság az egész világot bejárja, mindenütt fénylik, akár a nap.

Az eredeti írást itt olvashatják.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2022. január 17. 15:22

LÁTNI A SZAVAKAT MAGUNK ELŐTT

Kontha Dóra
Magyar Hírlap
2011.március

2019. január 22. 21:50

SZÍNPAD A VILÁG FELETT

Beszélgetés Kornya Istvánnal
ÚJ EMBER 2019.

2019. január 22. 21:45

A helyes orrtartás végett jó a mese

Bonczidai Éva cikke

2019. január 22. 21:37
  1   2   3   4   5  

Állvány és kupola

Magyar Nemzet (Kiss Eszter)


- Ön a Nemzeti Kulturális Alapnál kurátor. Milyen megállapításokra jutott a
táncházmozgalommal kapcsolatosan?


- Erősíteni kéne a táncházakat, és főleg a vidék megmaradt táncházait.
Nehéz helyzetben vannak. Sok munka, (idő is, pénz is) kell ahhoz, hogy a
"rohanó" embert megállítsd, aztán még meg is táncoltasd, meg is énekeltesd,
hangszert adj a kezibe, Gyimesbe küldd... Vannak, akik ezt vajas kenyéren
is látszólag könnyedén megteszik, olyanok is, akik nagy pénzért is nehezen.
Persze a pénz csak segíteni tud, rajongást nem pótol. A pénz önfeledt
lelkeket még soha nem állított tisztességes csatarendbe. Kultúrában se.
Ennek a levegőben kell lennie. Olykor elég egy tiszta hang, máskor a kórus
is kevés. De azért lankadni "luxus".


- A Táncház egyesület felmérése szerint a Táncháztalálkozón minden
eddiginél többen voltak...


- A táncházat nem a Táncháztalálkozó tartja fenn, bár természetesen az is
segíti, hanem fordítva. Most, azt hiszem, a sejteket kéne rendbe hoznunk a
szervezetért. Egyre nagyobb vásárok az egyre szűkülő táncházak tetejibe.
óceánjárók apadó tavon. ez a panoráma. A kurátor-dombról is, meg az
országban utazgatva is.


- Az idei Szigeten felállított táncház sátor kifejezetten látogatott volt,
s a legtöbb érdeklődő ott találkozott először a népzenével.


- Az első megszólítás, a hívó szó még csak sikeres, a második, az útmutató
alig hallik. Szinte elvész a nagy lármában. A tájékozatlant még valahogy
befogja az ilyen tisztelnivaló sátor-ügy, de utána jön a neheze: örvendező
nézőből boldog részest, a tapsikolóból jó táncost, rogyadozó görbéből
egyenest faragni. a nyögdécselőből meg énekest! Nem színpadit! A táncház
világa a magyar kultúrának hatalmas tömbje. Zenénk, dalaink, mozgás,
ruházkodás, egyebek. együtt olyan, mint egy nagy épület. Vannak, akik a
kapun kívül állnak, hívogatnak, tessékelnek. Mások a lépcsőt is
megmutatják. Na újabban itt szokott megtorpanni a friss jövevény. Tanulás
nélkül ugyanis itt sem, saját műveltségében sem juthat feljebb az ember.
Pedig a kupoláért megéri. Onnan lehet messzire ellátni.


- Ehhez egyedül állami szinten lehetne igazi segítséget adni, az oktatás
részévé s egyben elfogadottá tenni. Mi a véleménye a kultúrával és az
oktatással foglalkozó minisztériumok hozzáállásáról, lépéseiről? Mennyire
vesznek tudomást a népművészet valódi értékéről?

- Az oktatáson kívüli, nem állami segítség is igazi segítség. Előnye a hátránya: nem intézményes, de így lehet hiteles a hangja, könnyen megújul, színtartó, életszagú, nem könnyen manipulálható, nehezebben kisajátítható. Ne mondjunk le róla! A
minisztériumok hozzáállásairól alaposan nem tájékozódtam, így csak
találgatásokba kezdenék. Sejtéseim persze vannak, elkapott híreim is. Azt a
miniszteri programot pl. rádióból csíptem el, hogy "jó értelemben vett
offenzívát" kell indítani külképviseleteink korábbi kulturális tevékenysége
ellen, amely a különbségeinket hangsúlyozta szerte a világban, s nem azt,
ami összeköt minket másokkal. Valahogy így. Hogy ennek a sokféleképpen
árnyalható "értelme" kinek lesz "jó", "én nem tudom". Azt viszont tudom,
hogy az eredetiség köt össze igazán. Az eredetiség vonzerő. Tőlem is
elvárják az eredetiséget. A világon mindenütt. Másfelől nézve: alig akad
olyan "kizárólagosan eredeti jellegzetesség", amelynek valami párja, távoli
visszhangja másutt, más népeknél is meg ne lenne, vagy legalább amivel egy
másik nép fiai ne tudnának mit kezdeni. s általában véve megszeretni ne tudnák!


- A moldvai csángóság helyzete még ennél is rosszabb. Elvették az
identitásukat, nem tudják hova tartoznak, milyen nyelvet beszélnek, ok csak
azt érzékelik, hogy nekik mindenki mást mond.

- Sok szél port is hoz. Amíg a csángó ember maga nem ébred rá, hogy o kicsoda, addig "a vaj es baj"! Nem csak a csángóval van így. Bábáskodni persze kötelesség, de felelősség is.
Szép és ritka ünnep korunkban, mikor a tudat vajúdik, s öntudat születik. A
bába mindenesetre tiszta legyen! Kellenek az iskolák, népfőiskolák, a
folyóiratok csángó nyelvtannal, helyesírással, jó a házi tanítóskodás. de
itt a tanuló is tanítson! Voltam én különben ilyen iskolában, Csíkszeredában. Hiteles hely. Egyébként valóban nem is sejtjük, hány fejezete van még a csángó sorsnak! "Szokatlanul" "új" események peregnek az orrunk előtt. A pár éve Izraelbe rekedt kukázó, valószínű több százra menő
hajléktalan csángó férfi esetére gondolok, akiket valami banda Bákóból
"munkaközvetített", meg arra csángó fiúra, akire Párizsban valami híd alatt
bukkant rá néhány magyar. Házi munkát végez. Hol itt, hol ott! Nehéz az
ilyet megszokni. Szerettől a Szajnáig! Szentföldig! Meg hát nem is szabad.
A csángó tanulság ránk nézve is intő. Mi is nyögjük a tudatvesztést. Sok
atyánkfiának fogalma sincs hol van pontosan, kapkodva keresi a helyét, ha
keresi, és könnyen becsapható. Ha a plázák mind népfőiskolák lennének,
(szörnyen nézne ki) az se lenne elég!

- Ön szerint mi a megmaradás járható útja?

- Az almágyi pincenótáé. Az például józanul is járható út. Újstílusú,
közben ötfokú! A hangsor régi, a szerkezet új! Előde, a régi stílusú
ereszkedő szerkezetű. Fent kezdi a hangot, aztán hozza lejjebb, alul
elhalkulva lezárja. Új stílusú népdalaink egy családja, amelyhez ez a
bizonyos almágyi is tartozik, a hangsort megtartva alul kezd, aztán
felviszi, s megint a mélyben zár. A régi, hibátlan épületanyagból új
szerkezetet hozott létre, ereszkedő vonalú helyett kupolás lett. De a
lényege megmaradt! Utolsó pillanatban, s ez nincs kétszáz éve, képes volt
megújulni, abban az időben, mikor a magyar zenei ízlést a német szinte
kezdte már kiszorítani. Ezt a kupolát a magyar kultúra egyik csodájának
tartom. Ilyet csak olyan közösség emelhet, amelyik élni akar, helyesebben
amelyik még életre való. Mert fenyegetett állapotában a lényegét megőrizve
tud nagyot változni. Nehézsége, hogy építés közben védekeznie is kell,
magasba kapaszkodni, fél szemmel meg a mélységet fürkészni: már megint
kinek van útjában ez a mi sebtibe összeütött állványunk.


- Ez viszont az állam felelőssége lenne, megfelelő kultúr - és
oktatáspolitikával, hiszen a hagyománytiszteletet nehéz azokkal megértetni,
akik egészen más alapokon nőttek fel. Az iskolapadban kellene elkezdeni,
talán nem is a népművészettel, hanem a magyar történelem és irodalom
megfelelő szellemben történő tanításával.


- Egyetértek. De szeretném kiegészíteni az állam felelésségét. Nálunk
ezekért mindahányan, külön-külön is felelősek vagyunk, különösképpen a
humán értelmiség. A művészt is idesorolom. A magunk közérthető és -
érezhető meghatározása is egyre sürgetőbb feladat.


- Sokan nem érzik, hogy szükségük lenne a megtartó hagyományokra, hiszen a
média nem ezt sugallja. Sem az Európai Unióban, sem a mai nemzetköziségre
épülő világban nem könnyű megőrizni ezeket az értékeket pusztán alulról
jövő kezdeményezésben. Itt most széleskörű és gyors tudatváltozásra lenne
szükség, hogy az emberek visszakapják azt büszkeséget, amelynek
segítségével helyesen értékelik magyarságukat és annak egyedülálló értékeit.


- Valamire biztos jó a gyors tudatváltozás, a sietve beszerzett büszkeség
is, de még jobb, ha a büszkeséget kiegészíti a megismerés is. Kodály azt
módja, születhetsz franciának, magyarnak nem. Az napi munka: megszerezni,
őrizni, csiszolgatni! Annyiféle hatás kezdte ki a magyar nyelvet csak az
utóbbi kétszáz évben! Na aztán főleg a kultúrát elosztogató központ nyelve!
Szórendje fellazult, hangsúlyai elbizonytalanodtak, könnyen helyettesíthető
idegen szavakat használ. Hány apró rezdülést lehetne utolérni, ha csupán
helyes sorrendben mondanánk el a szavakat! De ezért itt már dolgozni kéne,
ismerni kéne Pázmányt, a csángó nyelvet... Én azt a büszkeséget kívánom
mindahányunknak, amelyik történelmi emlékhelyeinkre indít, és a falusi
utas beszédjére vonaton is figyelni tud. Vagy ezek legalábbis ne
maradjanak ki belőle.


- Ön rendkívül sokoldalú alkotómunkát végez a színpadi szereplései mellett.
Készülnek az újabb könyvek, lemezek?


- Nehezen jutok el asztali munkáimhoz. Sokat utazom, mire belezökkenek,
futnom kell. Azért így is készülget a "Bú hozza kedv hordozza" második
kötete. Ez már töppedt állapotban van. Aszú lesz, remélem. Ebben többek
közt egymás alá rakosgattam az "énekelni" szavunknak vagy száznegyven rokonértelmi szavát. Nyelvünk partra sodort gyöngyszemei ezek. Vas megyétől Moldváig, Nyitrától Bácskáig találtam rájuk húszegynéhány év alatt. Asztalomon van
egy másik félkész munka is, a "Mesék a meséről és a mesemondókról". Tuvai,
mongol, kínai. mesék. Műfordítás lesz, de ez is csak a vonaton mozdul,
otthon nem. Aztán szívesen összeütnék egy CD-t a Déli krónika elé mondott
meséimből is. Tervezem még a hagyományos állatterelő, állatutánzó és az
"állatértő" hangok megjelentetését is, CD-n, fényképekkel. Hát Pál Pista
bácsi állatértő tudományát, azt kár is lenne elszalasztani! Pista bácsi azt
mondja: a disznó tudja, ha jó pásztora van! "Gróf! gróf!" - úgy dicséri. De
amelyik csak járatja-fárasztja a semmiért, annak melléáll, és jól
megszidja: "zsivány! zsivány!" Na, így. Volna elég! Idő kéne nekem is! Van
négy gyermekem. Ez is szempont. Igaz?

Elérhetőségek

Telefonszám:

06/1 / 221 8129
06/70/205 8925

email: berecz.andras@t-online.hu

facebook

YouTube


 
 
slideshow #2 slideshow #3 slideshow #4 slideshow #5
Magyar English
 

Berecz András ének- és mesemondó honlapja