Bejelentkezés
Cikkek

A bolondság fénye

A bolondság fénye

 Filip Gabriella beszélgetése a Nemzeti Színház Magazinjában
IX.évfolyam 4.szám 2021. december

Berecz András az életmentő bolondokról, a költői hazugságokról, az szent bohócokról és még néhány tudósról

Berecz Andrással nagyon jó beszélgetni, de a bemutatója előtt nem könnyű vele időpontot egyeztetni. Azt mondja, nagyon sok a dolga, a színházi premierrel kapcsolatos előkészületek mellett a filmforgatás is foglalkoztatja, az unokákra is vigyáznia kellene, számít rá a család. Ráadásul olyan sokszor elismételte már az élettörténetét, hogy hexameterben is el tudná mondani. Aztán kiderül, ez az időmértékes lehetőség csak képes beszéd, de jó ötletet adott ahhoz, hogy kezdjük a beszélgetést a költészettel, hiszen nem csak énekes, mesemondó, de műfordító is.

– Műfordításra a csuvas népdalok itthon alig ismert szépsége csábított. Az énekelhetőség, a ritmus, hangsúly felől közelítettem meg az eredeti formát, a szótagszám ehhez képest másodlagosnak bizonyult, az folyton változik. A játékossága tűnt volna el. Énekelni akartam a csuvas dalokat, ez indított műfordításra.

Kodály Zoltán az ifjú Weöres Sándort is hasonló szempontú műfordításra kérte. A mari (cseremisz) dalok fordításánál is az énekelhetőség volt a zeneszerző elsődleges szempontja. Kodály a zene felől közelítette meg – egyébként nem csak a fordítandó szövegeket – hanem az egész magyar költészetet. Kell hozzá lelki erő, hogy az ő tükrében meglássuk, milyen kócos, és jobb sorsra érdemes a magyar versforma! Évszázadok alatt mi minden mellett robogtak el lobogó lelkű, rest fülű költőink. „A zeneileg műveletlen költő nem tudja, és ezért nem is zavarja, hogy a versformákhoz külföldi dallamemlékek tapadnak. Magyar verset megzenésíteni olyan, mint hepehupás, homokbuckás talajon előre haladni.” Súlyos ítélet. Kodályt a magyar- és más népek dalainak alapos ismerete jogosította fel, hogy bíráskodjék. Verseink mai megzenésítői is, hogy eltávolodtak a magyar nyelv zenéjétől, ritmusától! Petyhüdt kuplék, levedlett formák gyűjtőhelye lett ez a műfaj. A magyar nyelv kerékbetörése mára megszokott, visszhangtalan esemény. Ott is, ahol főhelyre ültetését még semmilyen törvény nem tiltja, színházainkban. Költészetünk, de főleg az ezzel foglalkozó zeneszerzés ma is jó fülű, a magyar nyelvtől nem menekülő tehetségekért kiált.

– A műfordítói pályája a csuvas dalokkal kezdődött, de hogy jutott el a csuvasokhoz?

– Pécsen keresztül. Sokat hívtak a Pécsi Bordalfesztiválra: hoppmester voltam, bordalokat énekeltem. Már a tizenkettedik vagy a tizenharmadik fesztiválnál tartottunk, amikor kibújt belőlem a bohóc. Elképzeltem, mekkorát néznének a híres borászok, ha elkezdenék a bordalfesztiválon sördalokat énekelni, csak hogy a víz nehogy állott legyen. Na, nézzük csak, gondoltam, van-e a magyar népdalok között sördal?! Hát bizony csak imitt-amott egy-egy. Szerencsére jókor akadt meg a kezem a csuvas gyűjteménybe: Vikár László zenetudós és Bereczki Gábor nyelvész Chuvash folksongs című kötetét mondom. Angol nyelven jelent meg a könyv, de a végén ott állnak a dalok fonetikus leírásban és a magyar fordítással is. Szép szövegek ezek, és minden harmadik-negyedik - sördal. Na, ez kellett énnekem. Előbb csak tréfából fordítottam le egyet, aztán ízlett nagyon. Buda Ferenc is biztatott. Ezek a csuvas dalok különben sok magyar gyermeknek segítettek már, hogy saját régi stílusú népdalainktól ne idegenkedjenek. Itt a Kodály által egybe szerkesztett 140 csuvas dallamról beszélek, amit a magyar gyermekeknek szánt olvasógyakorlatul – „a magunk megismerésének mélyítéséért!”

– Vissza a magyar zene őstörténetéhez?!

–  Kodály Zoltán azt írta, hogy a csuvas dalokat böngészve itt is, ott is rokon hangokra lehet bukkanni. Amúgy 300 közös eredetű szavunkat tartja számon a nyelvtudomány. Csuvasia egybeesik Volgai Bolgárországgal, ahol Julianus még magyar ajkúakra bukkant, és ahol 30 körüli Madzsar, Modzsar, Mozsar helységnév a mi lábunk nyomát őrzi. Engem azonban mindezek felett legjobban az elveszett régi magyar sörkultúra izgatott. Aki egyébként ezügyben csuvas földre lép, jó helyen jár. De hát ez külön is érdekes téma, ezt már a Rokonok söre c. könyvemben és a Sördal c. Cd lemezen leírtam -daloltam.

– Pedig úgy tartják, a magyar boros nemzet. Sörrel még csak nem is koccintunk!

–A magyar ember, nomád pásztorsága idején, csak kereskedelem útján jutott borhoz. A sört viszont el tudta készíteni, kölesből, árpából, komlóból. De, visszatérve, tán legérdekesebb, hogy amikor a sörről énekel a csuvas, akkor a rokonait dicséri. Sőt, sördalnak nevezik azt is, amelyben a sör szó el sem hangzik. A rokonság – mint istenadta, ingyen biztosítási rendszer, melyhez ügynök sem kell – életünk legszebb adománya – tulajdonképpen erről szólnak ezek a dalok. És hogy enélkül kár élni! 2004. december 5-i népszavazás (életem egyik legsötétebb napja) után, ezekkel a dalokkal próbáltam mércét tenni magunk elé. Sörhabos, kedélyes, „egzotikus” csomagolásban, hogy legyen, aki meghallgassa. Szorító kötésnek szántam. Az egyik sördal azt mondja: „Két jó rokon összeül, háznak az a szépsége”.  Kérésemre megtanulták ezeket a dalokat erdélyi, felvidéki, délvidéki, magyarországi barátaim is. Jó nagy csapatot szerveztem, és akkoriban ezzel a műsorral nyargaltunk a térképen le-fel… Jó lenne a színházban is megmutatni!

A saját verseit mikor hallhatjuk? Műfordítóink többsége költő is!?

– Ének- és mesemondó vagyok, aki nem kerülhette meg a műfordítást. (Mint újabban, karantén óta, a filmezést.) Menetközben se lettem költő. Viszont Gyurkovics Tibor, költő épp ezért a „zenélő” műfordításért terjesztett föl, s adta is át az Alternatív Kossuth díjat, 2005-ben.

Az indiánok hogy kerültek a repertoárjába?

– Egy időben sokat voltam ott is, előadásokat tartottam, meséltem, tanítottam magyar népdalokat amerikaiaknak is. Az ún. amerikai kultúra - nem érdekelt soha, viszont az őslakosoké igen. Eljutottam hopi, lakota, varjú, omaha… indián rezervátumokba. A következő lépés akkor következett, mikor Vidnyánszky Attila meghívott ide a Nemzeti Színházba, és arra kért, vegyek részt a Csíksomlyói passióban…

– Innen hosszú lesz az út vissza az indiánokhoz!

–Nem annyira. Vidnyánszky Attila meghívott a Csíksomlyói Passióba, úgy, hogy nem kellett bolondos komikus lelki alkatomtól megváljak. Persze kerestem a helyem. Ki is vagyok én itt, van-e magyarázat arra, hogy mibe is fogtam bele? Ki legyen az iránytűm, nekem, aki itt bolondozok a vérző kereszt tövében? Nagyjából akkor sikerült a helyemet megtalálni, szerepem bőrében egészen kinyújtózni, amikor újra felfedeztem Shakespeare udvari bolondjait, a betlehemes játékok mókás pásztorait és - az indiánok „szent bohócait”. Na, eljött az indiánok ideje. Egy idős varjú indián mondta: „A rezervátumban hullottunk, mint a legyek, ismeretlen betegség pusztított köztünk… nem volt mit ennünk, nem vadászhattunk, és nem jött a fejadag sem. Mi, akik túl éltük, a borókabogyónak és a szent bohócoknak köszönhettük, hogy megmaradtunk.” Egyik a testet, másik a lelket tartotta meg. A heyokák, a szent bohócok, amikor hideg volt, levetkőztek, úgy sétifikáltak a sátrak közt, amikor meleg, akkor vették fel három-négy bundát s úgy vacogtak. Ha a baj nagy volt, játékosan bolondoztak-tréfálkoztak, a lovat fordítva ülték meg, ha kicsit jobban mentek a dolgok, az orrukat lógatták. Amelyik patakba ilyenkor belenéztek, ecetté változott. Minden cselekedetük jelképes értelmű volt, figyelmeztetés: semmi sem biztos, lelked ne az anyagba, ne e világba kapaszkodjon. Az esőszertartás szent bohócai kísértetiesen hasonlítanak betlehemeseink bolondozó pásztoraira. De hát röviden erről sem könnyű beszélni.

– Az unokáknak mit szokott mesélni? Mit mond nekik, ha a ma népszerű, az iskolai, óvodai társaiktól hallott népszerű meséket kérik a nagypapától?

– Az unokák közt minden mesévé válik. Vadlibák vagyunk, repülünk, orromat megnyomják, kukás kocsi vagyok, ha a fülem meghúzzák, Zaza vagyok, aki semmit nem ért, mindent összekuszál, és mind az ötven orrát bele veri valamibe. Ezen jókat szoktak nevetni. Hol bábokkal, hol csak hangszínnel végig nyargalunk a létezés állati, növényi fokain. Játék közben, rajzolás közben is a mi kis mese világunkban élünk. Fűzzük, ragozzuk. Ha olvasnom kell nekik, olykor ostoba és csúnya könyveket is a kezembe nyomnak. Olyankor menetközben gyomlálom a fölösleges határozatlan névelőket, megváltoztatom a szórendet, igyekszem elviselhetővé kovácsolni a történetet. Aztán gyorsan népmesével, Arany Jánossal, Weöres Sándorral, Reich Károllyal, Gyulai Líviusszal igyekszem rendezni a kárt. Hanga unokám egyébként kitűnő óvodába jár. Szép meséket hall, szép dalokat tanul.

– A kortárs szerzők közül kik a kedvencei?

– Lázár Ervin meséit nagyon szeretem, Buda Ferenc fordításában kirgiz, kazah meséket.

– A saját vagy a gyerekkel kitalált meséket leírja? Lesznek majd ilyen kötetei is?

–Nem szoktam leírni, de különösen jó mondataikat igen. Valamikor, hogy ne én, hanem az örök éber Misike aludjon el, hintaverseket költöttem. Végtelen hosszúakat. A „Láncos hinta, vas palinta, dörren a flinta, nyílik a bicska, loccsan a tinta…” kezdetű pl. igen sikeres volt. Engem is ébren tartott.  Saját mesém a táncok kialakulásáról szóló, amit az Angyalfütty Cd-n örökítettem meg. Szeretem ezeket a teremtésmeséket, de a háryádákat is… Ezekből már gyerekkoromban megcsillantottam néhányat. Ha úgy éreztem, hogy a valóság csorbít az én kis történetemen, inkább elhagytam a valóságot. A többi gyerek szájtátva hallgatott, de amikor meglátták a szüleimet, rohantak hozzájuk. Azt akarták megtudni, valóban igaz-e, amit meséltem nekik. Én meg csak bosszankodtam: hogy lehetnek ilyen ostobák?! Azért mondtam, hogy ámuljanak, hogy jól essék nekik. Hát az esett jól nekem is! Ma is azt szeretem, mikor a felnőttek szeme kikerekedik, fejükből hulldogál a sok gond! És örülni tudnak, mint a gyermekek.

– Hazudós gyerek volt?

– Ha így esik jól, mondhatjuk így is. Épp ezt próbáltam magyarázni az előbb… Na akkor vegyük Hazug Pista bácsit, a nagymestert. Sosem hazudott. Akik hazugnak nevezték, nem vették észre, hogy vérbeli mesélő. A hazugság valami haszon érdekében ravaszul előadott igaztalan állítás. Ilyesmire soha nem lett volna képes… Amikor valaki fél lábon jött haza a háborúból, olyan házba, ami leégett, olyan asszonyhoz, aki másé lett, kérték a falubeliek, meséljen már, hol járt, mit csinált… és erre tréfás lehetetlenségekkel vidámítja a hallgatóságot – az nem bolond, és nem is hazug. Ilyesmit csak figyelmetlen ember mondhat. Van olyan bánat, amiről szemérmes ember már nem beszél. Helyette bolondozik! Így született a háryáda műfaj. A megvert sorsú emberek vigasza. Nem csak mulattatást, a lelkek felemelését is szolgálja a mese. Nem lehet eléggé megbecsülni.

– Több helyen beszélt már arról, hogy gyerekkorában nem volt televíziójuk, és most sincs.

– Édesapám a néphülyítés kétségbeejtően hatásos eszközének tartotta, többek közt ezért nem vett. Így viszont esti adás helyett mi magunk voltunk egymás számára a főműsor. A történetfűzést otthon tanultam, első iskolám a szüleim voltak.

Csak azért hoztam szóba a televíziót, mert a saját családját óvja tőle, és az időpont-egyeztetésnél az is kiderült, éppen filmet forgat. Hogy is van ez?!

– Akkor én is visszakérdezek. Hol van az ellentmondás? Televízióval egy fedél alatt élni és filmet készíteni – ez nekem két távoli dolog. A film műfajt szerettem mindig, és szüleim is kedvelték. El is mentünk egy-egy filmért moziba. Emlékszem Albertfalván a jegyszedő néni ébresztőórát tartott magasba, csörgetett, azzal jelezte, hogy szünet, menjünk ki az udvarra. A tévétől nem kell óvnom a családomat, már jó ideje ők óvnának meg engem. A tévére könnyű rászokni. A távoli, lenyűgöző jelenségek elterelik a figyelmet a tieidről, akikkel úgyis kevés időt töltesz. A főműsor idő akkor van, mikor végre együtt a család, és nem soká jön a vacsora, lefekvés. A test fáradt, a lélek még nyújtózna egyet. Szent idő. Ilyenkor kár a családfő lelkét figyelmét messzi háborúkkal elterelni. A vacsoraasztal a család utolsó menedéke, gyerekeknél pedig a lámpaoltás utáni szent fél óra. Vacsora után még a nagyot halló tatuskára is rá lehet kacsintani, lámpaoltás után a gyermek is elmondja végre, hogy „mi volt az iskolában”. Ezek az együttlét ajándékai. Hiánya a világ közérzetét is rongálja. A filmkészítés új szenvedélyem, bár volt előzménye, a néprajzi fotózás. Facebookra szoktam feldobni egyet-egyet. Karantén alatt indítottam útjára „Palackposta” címmel. Kb kétezer kis filmem vár arra, hogy összevágjuk.

 

– A magyar népmese napján Ridikül című műsorban szerepelt a televízióban. Akkor beszélt arról is, hogy Benedek Elek a saját lelkén átszűrve írta le az összegyűjtött népmeséket, és emiatt kritikát kapott néhány néprajzostól. András is átszűri a saját lelkén a történeteket. Ehhez mit szólnak a néprajzosok?

– Kerül néhány olyan néprajzos, aki elhív előadást tartani, műsort szervez. Nincs ütközés. A hiteles néprajzi gyűjtés csak akkor érvényes, ha szó szerint, változtatás nélkül történik. Itt van a néprajzos igazság. Az előttünk járók még nem épp így látták. Elek apó meseíró volt, aki hallott, olvasott meséket írt meg szája íze szerint. Időben! Így lett népszerű a mese a Kárpát-medencében. Hála szorgalmának és tehetségének. A szó szerinti lejegyzés nem mindig élvezetes, vagy nem mindenki számára. Hibák, szókeresések, homályok kerülnek bele. A kutatásnak természetesen ezzel együtt érvényes. Persze gyorsírással, fonográffal nagyot ugrott a kutatás. Én folyton csiszolom a meséimet, az ösztönöm működik így. Vannak biztató példáim. Dzsambul Dzsabajev, kazah akin (énekes, mesemondó) azt mondta: „Minden akin a maga araszával méri meg a hazáját.” Tehát ami dalokat meséket hallottál szülőföldeden széltébe-hosszába, azt mind igazítsd magadhoz, érezze mindenki, hogy ez így a tied.

– Nem fél attól, hogy a nyelvtörténészeket, a nyelvjáráskutatókat megzavarhatja, ha újrateremtve a meséket esetleg összekeveri a dialektusokat?

– Még eddig a nyelvtörténészek, nyelvjáráskutatók se dobáltak meg semmivel. Nekem a nyelvjárások is élményekhez kötődnek. Nem könyvből tanultam a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket. A kiejtés is úgy ragadt rám, hogy ahol jó énekesekre, jól beszélő emberekre találtam, ott sokat ültem. Aztán vissza is jártam, és én is megvendégeltem őket, barátságokat kötöttem. Ahogy a gyermek utánozza a felnőtteket, én is követtem a mintát. Ha eszembe jut egy történet vagy egy ének, amit valahol Gyergyóban vagy a Csíki-medencében hallottam, odabotlik a nyelvem is. Sok évem van ebben. Az édesapám 15-16 nyelven beszélt, fordított. Sokat mondta, ahány nyelvet tudsz, fiam, annyi ember vagy. Amikor eszembe jut és beszélek a lelkével, azzal próbálom vigasztalni, hogy félember talán már én se vagyok, szinte tudok néhány magyar dialektust…

– Az Isten bolondja II. címet adta az új színházi bemutatójának. Mesél, énekel és megmutat néhány jó fotót!

– Igen, énekes, mesemondó és képmutogató is leszek! Mint valamikor régen. Akkor még hurcoltam a súlyos diavetítőt. Most projektor vár a Kaszás Attila teremben, hibátlan technika. Nekem is öröm, sorba állítani, egybelátni a képeket, indián szent bohócoktól, angol, itáliai, portugál… udvari bolondokon át Hazug Pistáig, a minorita szerzetes Felícián testvérig, aki az ötvenes években nem misézhetett, ezért az evangéliumot vásárokban bábozta el. Belőle a történelem faragott istenbolondját. A képsorral szeretném Shakespeare igazát megmutatni: „A bolondság az egész világot bejárja, mindenütt fénylik, akár a nap.

Az eredeti írást itt olvashatják.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2022. január 17. 15:22

LÁTNI A SZAVAKAT MAGUNK ELŐTT

Kontha Dóra
Magyar Hírlap
2011.március

2019. január 22. 21:50

SZÍNPAD A VILÁG FELETT

Beszélgetés Kornya Istvánnal
ÚJ EMBER 2019.

2019. január 22. 21:45

A helyes orrtartás végett jó a mese

Bonczidai Éva cikke

2019. január 22. 21:37
  1   2   3   4   5  

Böjtös leckét kap a világ

MANDINER

Beszélgetés Szilvay Gergellyel 2020.04.02.

 

Kedves András, önök hogyan élik meg a járványt, a karantént? Mit csinálnak otthon?

Ilyesmit nem éltünk még át, keressük a helyünket, egyensúlyunkat. Az én első ijedelmem – mint afféle családfenntartónak - a megélhetéssel kapcsolatos. Kb 30 előadásom elmarad. Nincs munkahelyem, illetve hát munkahelyem az egész világ. Ha hívnak, megélünk, ha nem, akkor baj van. Fél álomban még az is fölmerült bennem, hogy fölösleges, amit csinálok. Kinek kell a mese, az ének ilyenkor? Közeledik-e az idő, mikor kenyérért ölre megyünk? Miért kell nekünk füvet nyírni ott, ahol krumplit, zöldséget termeszthetnénk? De jó annak, aki a kertjéből megél, és még meg is tudja védeni magát! Aztán reggel megmosom az arcom, kinézek, virágzik a barack! A ház előtt a tulipánok kiszúrták lándzsájukat a földből, bodobácsok huzakodnak, minden szarka ágat hurcol, az ég, a tavasz biztat – ilyenkor az éjszakai félelmek elvonulnak. Annyi mindent kéne csinálnom, hogy rövid a nap. De ha a déli híreket meghallgatom, az éjjeli kísértetek előttem újra elvonulnak. Ezért csínján kezdek vele bánni. Soha nem volt még ekkora szükség a jókedvre, leleményre, türelemre. Misinek, aki a londoni királyi akadémián tanul, a vizsgakoncertje elmarad. Borult a menetrend, félre tette közvetlen, „kisebb” feladatait, és elővette a távoliakat, a nagyobbakat. Bartók II. és III. zongoraversenyét tanulja. Halljuk nap mint nap, ahogy elemenként épül fel egy-egy mű. Már olykor azokat dúdolom magamban. Marci filmezi ezt az új életet. Ez afféle házi feladata is neki.  Feleségem élete kevésbé változott. Talán a lelki teher nagyobb. Ő kezén van az itthoni élet. István, mikor hazajön, ontja a történeteket, Kati ölünkbe teszi a kis unokákat, a hasát pedig egyre többet simogatja, jön a harmadik baba.

 

Vannak-e érdekes történetei a karantén időszakból?

Sok. Egy tőlem valamivel idősebb kedves barátom pl. olyan szépen előadta, hogy elég szépet, jót látott, ha úgy alakul, hát elmegy ő félelem nélkül, viszont addig is segít. Bevásárol időseknek, rászorulóknak. Egy ilyen segélykörútján bekopogtatott egy nénihez, hogy mit vásároljon, mire van szüksége? Mikor elhangzott, hogy legnagyobb szüksége turmixgépre van, akkor barátom felvázolta édesapja felejthetetlen örömét a forradalom idejéből, mikor egy kis sónak, lisztnek hogy örültek, majd javasolta, hogy mossa fel a konyhacsempét jó alaposan, vágja oda a céklát teljes erejéből, aztán fogyassza el ügyesen. Mindketten jót kacagtak. Székelyföld is természetesen szokásához híven ontja a friss karantén-humort. Lelki alkatuknak megfelelően ezek a tömör beszédek halálnak is kesztyűt dobnak, végzetet is lemosolyogják, lekacagják. Tiszteletnek nyoma sincs ezekben, ez aztán ki is zár minden álszentséget. Kamaszosak, de legalább nem dohosak. Pl.: A csíki villanszerelő es megmondá: jobb szigetelni, mint födelni.

 

Mivel foglalkozik mostanában?

53 Naszreddin hodzsa mesét rögzítettem. Rajzfilm lesz belőle. Már várom. A szamaras okos bolondok figurája már rég foglalkoztat. A flamand Thyl Ulenspiegel vagy német Eulenspiegel, a gyergyói Barát Jóska, és ez a török vándor Naszreddin, akinek történetei, példázatai Boszniától Észak Afrikán át Ujguriáig ma is burjánzanak. Izgat Richard Tarleton alakja is, aki kanász, vízhordó, balladaszerző, sípos-dobos, kitűnő kardvívó és -oktató, színész volt, majd udvari bolond lett. Ő az Erzsébet-kori színház nagy megújítója, kapuinak kitárója. Ő volt, aki a közönség kérésére kutyaugatással is közölni tudta érzései, véleményét, előadás után vidám verekedéseket provokált. Kíváncsi vagyok, mi jön még. Fél éve nem gondoltam volna, hogy sakktörténetbe is belesodródok. A franciák a futót bolondnak nevezték. A király és a bolond egymás mellett az állandó és az örök változás, a törvény és a kiszámíthatatlanság.

 

Mi lett az előadásaival? 

Elszálldostak. Azért hála Istennek, néhány szervező már beíratta velem a pótelőadások időpontját. Ez jó jel, ezek szerint más is bizakodik.

 

Átköltözött az online világba?

Igen, kicsit nyögdécselve. Ez lesz tán a színpadom most egy darabig. Van egy facebook oldalam, ott kezdtem meg „Palackposta” címmel sorozatot indítani. Más ezt a műfajt már olyan jól tudja! Engem a gyerekeim tanítgatnak. Nincs okos telefonom, kölcsönkérem tőlük, vagy Marci veszi fel egy-egy mesémet, dalomat. Úgy látom, rövidebb kell legyen, mint ahogy az nekem és műfajomnak jól esne. De azért szeretném kiállni ezt a próbát is. Aki egy zsebkendőnyi területen nem tud táncolni, annak minek a parketta. Most olyan helyzet alakult, hogy világhálón vigasztalni lehet ezreket, milliókat. És szinte másutt se! Így hát, akinél búfeledtető, simogató, csitító, gyógyító történetek lappanganak, szinte köteles hálóra dobni. Hadd rezegjen sokak lelki üdvösségére, javára. Soha tán nemes mókának nemesebb küldetése nem volt még. Rosaline időszerű szavai jutnak eszembe sűrűn, Shakespeare drámájából, a Felsült szerelmesek-ből: „Tizenkét hónapig minden napon / Csak néma betegek közt forgolódj, / Csak hörgő nyomorultakhoz beszélj, / S azon légy, hogy sziporkázó eszed / Mosolyra bírja az aléltat is…” Biron, a gúnyos szellem, kit elkapatott „sok silány kacaj, mely bambáktól bolondoknak kijár” válaszul így kiált fel: „Egy év! De bárhogy lesz is, meg nem árt! / Tréfával öntöm el az ispotályt!” Hát ez kéne, ennyit tán még tenni tudunk itthonról mi, orvosok mögött sorakozó, külső gyűrű. Egy idős lakota indián vallomása is igen biztató: „Mikor szűk rezervátumba szorultunk, és ételünk se volt, nyomorult életünket a szent bohócok és a boróka bogyó mentette meg.” Íme, az élelem és az éltető lelki táplálék egyenrangúsága - nehéz helyzetben. A salomvári Gál Sanyi bácsit a zalaegerszegi kórházban az orvosok körbehordozták minden kórteremben, úgy vizitáltak! Betegek, orvosok mind azt mondták „ez ám itt a zinekció!” Egy pár nappal tovább benn tartották, mint ahogy kellett volna, mert áldás volt minden bolondozása. Főleg azt szerették, mikor pizsamában mutatta meg, hogy vágta zsebre a kezit ifjan, házason és vénen. Ezzel minden nemű élőt, ápoltat és ápolót felrázott, az egész kórháznak témát adott.

 

Nem kényszerpálya, hogy online kell intézni mindent a személyes találkozások helyett?

A levelezés az egyetlen, amit intézni tudok, a többiből kimaradok. Amúgy, főleg most, igen célszerű, sőt áldásos is, de azért hosszú távon káros kényszerpályának érzem. Az emberek, főleg a fiatalok képtelenek tartósan figyelni egymásra. Nem tudok magam se olyan tömör lenni egy beszélgetésben, hogy valaki telefonja ne pittyegjen, csengjen, zizegjen. És mindig az a fontosabb, ami távol van, ami a messziből érkezik. Nagy baj. Az olyan beszélgetésben - amelyben nincs nyugalom, nem tudnak egymásra nézni, mondat közben elszaladnak, visszaszaladnak és azt hadarják zilált arccal: figyelek – nincs semmi köszönet. Tisztára egerek bálja. Akik közt ez a tempó meghonosodik, előbb-utóbb le is szoknak a barátság egyik legszebb ajándékáról, a jóízű társalgásról. Ez most valószínű fokozódni fog. Na de hát ennél persze nagyobb itt a baj, tudom.

 

Többet mesél most? 

Nem. Ahhoz több nyugalom kell. Viszont több éneket, szöveget tanulgatok. Az ének lefoglalja a figyelmemet, sokszor elismétlem, egyre jobban megy, már is jó kedvem van. Most főleg farsangi maszkura-gúnyoló dalokat tanulok. Ebben az alakoskodó „szász leányt”, „vén szeretőt”, „bolondot”, „fársángot”, „dőrét”, „cudart” táncoltatják meg. Ez az Isten bolondja előadásomhoz jön jól, annak zenei részét képezi.

 

Mintha a járvány nagyböjtben leültetné az embereket, hogy elég volt, nincs móka, tessék magatokba fordulni! Magunkba fordulunk?

Sok ember eddig nem tudott megállni egy percre se, ezért vagy meglepődik, megijed tőle, vagy él vele. A hosszas békében, jólétben, elbizakodott civilizáció nagyobb része a transzcendens szótól is nevetőgörcsöt szokott volt kapni. Ez a világ most szívszorítóan nehéz, böjtös leckét kap. Vajon, hogy vergődik ki belőle? Isten segéljen mindahányunkat! Én azt sejtem egyébként, hogy az egymásba fordulás éppoly létszükség. Most a nagy feladvány abban rejlik, hogy a betegség főleg az idősebb embertársainkra veszélyes, és őrájuk vigyázni a fiatalabbak kötelesek. Sok későn érő fiatalnak most például itt az esélye felnőtt korba lépni. Drámai alkalom. A berlini ifjúság „korona buli”-jai például azt mutatják, hogy bizonyos kor felett és közösség, hit segítsége nélkül ez sem könnyű. Virult itt egyébként egy-két évtizede olyan fiatalok közt jól eladható zenei műfaj is, amely a lökd le nagyfatert a lépcsőről zeneesztétikai programot hirdette meg. Ez is vírus egyébként. Tömegek élik le úgy hosszú, sikeres életüket, hogy az igazi felnőtt kor küszöbét öregségükre se sikerül átlépniük. „Előttem csak az látszik talpraesettnek, ki főképp csend és béke közt naponta felemeli lelkét a legdicsőbbhez, veszély közt azonban tán rövid fohászon kívül, semmi hosszas és panaszló litániát soha végpercig nem intonál.” – Ezt a szöveget a cselekvő ember mintája, Széchenyi jegyezte le. Ő a befelé fordulásról ezt gondolta, így időzítette, és így is élt.

 

Elárulnak valamit a mesék, történetek az ilyen válságos időkről? Adnak valami kapaszkodót, viselkedésmintát?

Történet most hamarabb jut eszembe. Kósa Ferenc mesélte 80-as években az R klubban, a Műszaki Egyetemen. Ő maga volt a szemtanú. 1956-os Forradalom idején egy nyírségi faluból alvadt vért küldtek Budapestre. A falu egyetlen, kocsmabeli rádiójában hallották: Adjatok vért! Vér kell a forradalomnak! Vér kell a kórházaknak! És ezek a nyírségi atyafiak megvágták a karjukat, vérüket egy jól kikénezett hordóba csurgatták, lovas szekéren Pestnek indították. Az a vér nyilván a kórházig nem jutott el, de akik adták, ábeli tiszta áldozatot hoztak. Sokaknak erőt adót, máig hatót, lélekindítót, Teremtő elé valót. Ennek bizony testvérek között is vérszerződés a neve. A „széthúzó magyarok” cselekedték ezt is. Válságos időben.

 Eredeti cikket itt találja: katt

 

Elérhetőségek

Telefonszám:

06/1 / 221 8129
06/70/205 8925

email: berecz.andras@t-online.hu

facebook

YouTube


 
 
slideshow #2 slideshow #3 slideshow #4 slideshow #5
Magyar English
 

Berecz András ének- és mesemondó honlapja