Bejelentkezés
Cikkek

A bolondság fénye

A bolondság fénye

 Filip Gabriella beszélgetése a Nemzeti Színház Magazinjában
IX.évfolyam 4.szám 2021. december

Berecz András az életmentő bolondokról, a költői hazugságokról, az szent bohócokról és még néhány tudósról

Berecz Andrással nagyon jó beszélgetni, de a bemutatója előtt nem könnyű vele időpontot egyeztetni. Azt mondja, nagyon sok a dolga, a színházi premierrel kapcsolatos előkészületek mellett a filmforgatás is foglalkoztatja, az unokákra is vigyáznia kellene, számít rá a család. Ráadásul olyan sokszor elismételte már az élettörténetét, hogy hexameterben is el tudná mondani. Aztán kiderül, ez az időmértékes lehetőség csak képes beszéd, de jó ötletet adott ahhoz, hogy kezdjük a beszélgetést a költészettel, hiszen nem csak énekes, mesemondó, de műfordító is.

– Műfordításra a csuvas népdalok itthon alig ismert szépsége csábított. Az énekelhetőség, a ritmus, hangsúly felől közelítettem meg az eredeti formát, a szótagszám ehhez képest másodlagosnak bizonyult, az folyton változik. A játékossága tűnt volna el. Énekelni akartam a csuvas dalokat, ez indított műfordításra.

Kodály Zoltán az ifjú Weöres Sándort is hasonló szempontú műfordításra kérte. A mari (cseremisz) dalok fordításánál is az énekelhetőség volt a zeneszerző elsődleges szempontja. Kodály a zene felől közelítette meg – egyébként nem csak a fordítandó szövegeket – hanem az egész magyar költészetet. Kell hozzá lelki erő, hogy az ő tükrében meglássuk, milyen kócos, és jobb sorsra érdemes a magyar versforma! Évszázadok alatt mi minden mellett robogtak el lobogó lelkű, rest fülű költőink. „A zeneileg műveletlen költő nem tudja, és ezért nem is zavarja, hogy a versformákhoz külföldi dallamemlékek tapadnak. Magyar verset megzenésíteni olyan, mint hepehupás, homokbuckás talajon előre haladni.” Súlyos ítélet. Kodályt a magyar- és más népek dalainak alapos ismerete jogosította fel, hogy bíráskodjék. Verseink mai megzenésítői is, hogy eltávolodtak a magyar nyelv zenéjétől, ritmusától! Petyhüdt kuplék, levedlett formák gyűjtőhelye lett ez a műfaj. A magyar nyelv kerékbetörése mára megszokott, visszhangtalan esemény. Ott is, ahol főhelyre ültetését még semmilyen törvény nem tiltja, színházainkban. Költészetünk, de főleg az ezzel foglalkozó zeneszerzés ma is jó fülű, a magyar nyelvtől nem menekülő tehetségekért kiált.

– A műfordítói pályája a csuvas dalokkal kezdődött, de hogy jutott el a csuvasokhoz?

– Pécsen keresztül. Sokat hívtak a Pécsi Bordalfesztiválra: hoppmester voltam, bordalokat énekeltem. Már a tizenkettedik vagy a tizenharmadik fesztiválnál tartottunk, amikor kibújt belőlem a bohóc. Elképzeltem, mekkorát néznének a híres borászok, ha elkezdenék a bordalfesztiválon sördalokat énekelni, csak hogy a víz nehogy állott legyen. Na, nézzük csak, gondoltam, van-e a magyar népdalok között sördal?! Hát bizony csak imitt-amott egy-egy. Szerencsére jókor akadt meg a kezem a csuvas gyűjteménybe: Vikár László zenetudós és Bereczki Gábor nyelvész Chuvash folksongs című kötetét mondom. Angol nyelven jelent meg a könyv, de a végén ott állnak a dalok fonetikus leírásban és a magyar fordítással is. Szép szövegek ezek, és minden harmadik-negyedik - sördal. Na, ez kellett énnekem. Előbb csak tréfából fordítottam le egyet, aztán ízlett nagyon. Buda Ferenc is biztatott. Ezek a csuvas dalok különben sok magyar gyermeknek segítettek már, hogy saját régi stílusú népdalainktól ne idegenkedjenek. Itt a Kodály által egybe szerkesztett 140 csuvas dallamról beszélek, amit a magyar gyermekeknek szánt olvasógyakorlatul – „a magunk megismerésének mélyítéséért!”

– Vissza a magyar zene őstörténetéhez?!

–  Kodály Zoltán azt írta, hogy a csuvas dalokat böngészve itt is, ott is rokon hangokra lehet bukkanni. Amúgy 300 közös eredetű szavunkat tartja számon a nyelvtudomány. Csuvasia egybeesik Volgai Bolgárországgal, ahol Julianus még magyar ajkúakra bukkant, és ahol 30 körüli Madzsar, Modzsar, Mozsar helységnév a mi lábunk nyomát őrzi. Engem azonban mindezek felett legjobban az elveszett régi magyar sörkultúra izgatott. Aki egyébként ezügyben csuvas földre lép, jó helyen jár. De hát ez külön is érdekes téma, ezt már a Rokonok söre c. könyvemben és a Sördal c. Cd lemezen leírtam -daloltam.

– Pedig úgy tartják, a magyar boros nemzet. Sörrel még csak nem is koccintunk!

–A magyar ember, nomád pásztorsága idején, csak kereskedelem útján jutott borhoz. A sört viszont el tudta készíteni, kölesből, árpából, komlóból. De, visszatérve, tán legérdekesebb, hogy amikor a sörről énekel a csuvas, akkor a rokonait dicséri. Sőt, sördalnak nevezik azt is, amelyben a sör szó el sem hangzik. A rokonság – mint istenadta, ingyen biztosítási rendszer, melyhez ügynök sem kell – életünk legszebb adománya – tulajdonképpen erről szólnak ezek a dalok. És hogy enélkül kár élni! 2004. december 5-i népszavazás (életem egyik legsötétebb napja) után, ezekkel a dalokkal próbáltam mércét tenni magunk elé. Sörhabos, kedélyes, „egzotikus” csomagolásban, hogy legyen, aki meghallgassa. Szorító kötésnek szántam. Az egyik sördal azt mondja: „Két jó rokon összeül, háznak az a szépsége”.  Kérésemre megtanulták ezeket a dalokat erdélyi, felvidéki, délvidéki, magyarországi barátaim is. Jó nagy csapatot szerveztem, és akkoriban ezzel a műsorral nyargaltunk a térképen le-fel… Jó lenne a színházban is megmutatni!

A saját verseit mikor hallhatjuk? Műfordítóink többsége költő is!?

– Ének- és mesemondó vagyok, aki nem kerülhette meg a műfordítást. (Mint újabban, karantén óta, a filmezést.) Menetközben se lettem költő. Viszont Gyurkovics Tibor, költő épp ezért a „zenélő” műfordításért terjesztett föl, s adta is át az Alternatív Kossuth díjat, 2005-ben.

Az indiánok hogy kerültek a repertoárjába?

– Egy időben sokat voltam ott is, előadásokat tartottam, meséltem, tanítottam magyar népdalokat amerikaiaknak is. Az ún. amerikai kultúra - nem érdekelt soha, viszont az őslakosoké igen. Eljutottam hopi, lakota, varjú, omaha… indián rezervátumokba. A következő lépés akkor következett, mikor Vidnyánszky Attila meghívott ide a Nemzeti Színházba, és arra kért, vegyek részt a Csíksomlyói passióban…

– Innen hosszú lesz az út vissza az indiánokhoz!

–Nem annyira. Vidnyánszky Attila meghívott a Csíksomlyói Passióba, úgy, hogy nem kellett bolondos komikus lelki alkatomtól megváljak. Persze kerestem a helyem. Ki is vagyok én itt, van-e magyarázat arra, hogy mibe is fogtam bele? Ki legyen az iránytűm, nekem, aki itt bolondozok a vérző kereszt tövében? Nagyjából akkor sikerült a helyemet megtalálni, szerepem bőrében egészen kinyújtózni, amikor újra felfedeztem Shakespeare udvari bolondjait, a betlehemes játékok mókás pásztorait és - az indiánok „szent bohócait”. Na, eljött az indiánok ideje. Egy idős varjú indián mondta: „A rezervátumban hullottunk, mint a legyek, ismeretlen betegség pusztított köztünk… nem volt mit ennünk, nem vadászhattunk, és nem jött a fejadag sem. Mi, akik túl éltük, a borókabogyónak és a szent bohócoknak köszönhettük, hogy megmaradtunk.” Egyik a testet, másik a lelket tartotta meg. A heyokák, a szent bohócok, amikor hideg volt, levetkőztek, úgy sétifikáltak a sátrak közt, amikor meleg, akkor vették fel három-négy bundát s úgy vacogtak. Ha a baj nagy volt, játékosan bolondoztak-tréfálkoztak, a lovat fordítva ülték meg, ha kicsit jobban mentek a dolgok, az orrukat lógatták. Amelyik patakba ilyenkor belenéztek, ecetté változott. Minden cselekedetük jelképes értelmű volt, figyelmeztetés: semmi sem biztos, lelked ne az anyagba, ne e világba kapaszkodjon. Az esőszertartás szent bohócai kísértetiesen hasonlítanak betlehemeseink bolondozó pásztoraira. De hát röviden erről sem könnyű beszélni.

– Az unokáknak mit szokott mesélni? Mit mond nekik, ha a ma népszerű, az iskolai, óvodai társaiktól hallott népszerű meséket kérik a nagypapától?

– Az unokák közt minden mesévé válik. Vadlibák vagyunk, repülünk, orromat megnyomják, kukás kocsi vagyok, ha a fülem meghúzzák, Zaza vagyok, aki semmit nem ért, mindent összekuszál, és mind az ötven orrát bele veri valamibe. Ezen jókat szoktak nevetni. Hol bábokkal, hol csak hangszínnel végig nyargalunk a létezés állati, növényi fokain. Játék közben, rajzolás közben is a mi kis mese világunkban élünk. Fűzzük, ragozzuk. Ha olvasnom kell nekik, olykor ostoba és csúnya könyveket is a kezembe nyomnak. Olyankor menetközben gyomlálom a fölösleges határozatlan névelőket, megváltoztatom a szórendet, igyekszem elviselhetővé kovácsolni a történetet. Aztán gyorsan népmesével, Arany Jánossal, Weöres Sándorral, Reich Károllyal, Gyulai Líviusszal igyekszem rendezni a kárt. Hanga unokám egyébként kitűnő óvodába jár. Szép meséket hall, szép dalokat tanul.

– A kortárs szerzők közül kik a kedvencei?

– Lázár Ervin meséit nagyon szeretem, Buda Ferenc fordításában kirgiz, kazah meséket.

– A saját vagy a gyerekkel kitalált meséket leírja? Lesznek majd ilyen kötetei is?

–Nem szoktam leírni, de különösen jó mondataikat igen. Valamikor, hogy ne én, hanem az örök éber Misike aludjon el, hintaverseket költöttem. Végtelen hosszúakat. A „Láncos hinta, vas palinta, dörren a flinta, nyílik a bicska, loccsan a tinta…” kezdetű pl. igen sikeres volt. Engem is ébren tartott.  Saját mesém a táncok kialakulásáról szóló, amit az Angyalfütty Cd-n örökítettem meg. Szeretem ezeket a teremtésmeséket, de a háryádákat is… Ezekből már gyerekkoromban megcsillantottam néhányat. Ha úgy éreztem, hogy a valóság csorbít az én kis történetemen, inkább elhagytam a valóságot. A többi gyerek szájtátva hallgatott, de amikor meglátták a szüleimet, rohantak hozzájuk. Azt akarták megtudni, valóban igaz-e, amit meséltem nekik. Én meg csak bosszankodtam: hogy lehetnek ilyen ostobák?! Azért mondtam, hogy ámuljanak, hogy jól essék nekik. Hát az esett jól nekem is! Ma is azt szeretem, mikor a felnőttek szeme kikerekedik, fejükből hulldogál a sok gond! És örülni tudnak, mint a gyermekek.

– Hazudós gyerek volt?

– Ha így esik jól, mondhatjuk így is. Épp ezt próbáltam magyarázni az előbb… Na akkor vegyük Hazug Pista bácsit, a nagymestert. Sosem hazudott. Akik hazugnak nevezték, nem vették észre, hogy vérbeli mesélő. A hazugság valami haszon érdekében ravaszul előadott igaztalan állítás. Ilyesmire soha nem lett volna képes… Amikor valaki fél lábon jött haza a háborúból, olyan házba, ami leégett, olyan asszonyhoz, aki másé lett, kérték a falubeliek, meséljen már, hol járt, mit csinált… és erre tréfás lehetetlenségekkel vidámítja a hallgatóságot – az nem bolond, és nem is hazug. Ilyesmit csak figyelmetlen ember mondhat. Van olyan bánat, amiről szemérmes ember már nem beszél. Helyette bolondozik! Így született a háryáda műfaj. A megvert sorsú emberek vigasza. Nem csak mulattatást, a lelkek felemelését is szolgálja a mese. Nem lehet eléggé megbecsülni.

– Több helyen beszélt már arról, hogy gyerekkorában nem volt televíziójuk, és most sincs.

– Édesapám a néphülyítés kétségbeejtően hatásos eszközének tartotta, többek közt ezért nem vett. Így viszont esti adás helyett mi magunk voltunk egymás számára a főműsor. A történetfűzést otthon tanultam, első iskolám a szüleim voltak.

Csak azért hoztam szóba a televíziót, mert a saját családját óvja tőle, és az időpont-egyeztetésnél az is kiderült, éppen filmet forgat. Hogy is van ez?!

– Akkor én is visszakérdezek. Hol van az ellentmondás? Televízióval egy fedél alatt élni és filmet készíteni – ez nekem két távoli dolog. A film műfajt szerettem mindig, és szüleim is kedvelték. El is mentünk egy-egy filmért moziba. Emlékszem Albertfalván a jegyszedő néni ébresztőórát tartott magasba, csörgetett, azzal jelezte, hogy szünet, menjünk ki az udvarra. A tévétől nem kell óvnom a családomat, már jó ideje ők óvnának meg engem. A tévére könnyű rászokni. A távoli, lenyűgöző jelenségek elterelik a figyelmet a tieidről, akikkel úgyis kevés időt töltesz. A főműsor idő akkor van, mikor végre együtt a család, és nem soká jön a vacsora, lefekvés. A test fáradt, a lélek még nyújtózna egyet. Szent idő. Ilyenkor kár a családfő lelkét figyelmét messzi háborúkkal elterelni. A vacsoraasztal a család utolsó menedéke, gyerekeknél pedig a lámpaoltás utáni szent fél óra. Vacsora után még a nagyot halló tatuskára is rá lehet kacsintani, lámpaoltás után a gyermek is elmondja végre, hogy „mi volt az iskolában”. Ezek az együttlét ajándékai. Hiánya a világ közérzetét is rongálja. A filmkészítés új szenvedélyem, bár volt előzménye, a néprajzi fotózás. Facebookra szoktam feldobni egyet-egyet. Karantén alatt indítottam útjára „Palackposta” címmel. Kb kétezer kis filmem vár arra, hogy összevágjuk.

 

– A magyar népmese napján Ridikül című műsorban szerepelt a televízióban. Akkor beszélt arról is, hogy Benedek Elek a saját lelkén átszűrve írta le az összegyűjtött népmeséket, és emiatt kritikát kapott néhány néprajzostól. András is átszűri a saját lelkén a történeteket. Ehhez mit szólnak a néprajzosok?

– Kerül néhány olyan néprajzos, aki elhív előadást tartani, műsort szervez. Nincs ütközés. A hiteles néprajzi gyűjtés csak akkor érvényes, ha szó szerint, változtatás nélkül történik. Itt van a néprajzos igazság. Az előttünk járók még nem épp így látták. Elek apó meseíró volt, aki hallott, olvasott meséket írt meg szája íze szerint. Időben! Így lett népszerű a mese a Kárpát-medencében. Hála szorgalmának és tehetségének. A szó szerinti lejegyzés nem mindig élvezetes, vagy nem mindenki számára. Hibák, szókeresések, homályok kerülnek bele. A kutatásnak természetesen ezzel együtt érvényes. Persze gyorsírással, fonográffal nagyot ugrott a kutatás. Én folyton csiszolom a meséimet, az ösztönöm működik így. Vannak biztató példáim. Dzsambul Dzsabajev, kazah akin (énekes, mesemondó) azt mondta: „Minden akin a maga araszával méri meg a hazáját.” Tehát ami dalokat meséket hallottál szülőföldeden széltébe-hosszába, azt mind igazítsd magadhoz, érezze mindenki, hogy ez így a tied.

– Nem fél attól, hogy a nyelvtörténészeket, a nyelvjáráskutatókat megzavarhatja, ha újrateremtve a meséket esetleg összekeveri a dialektusokat?

– Még eddig a nyelvtörténészek, nyelvjáráskutatók se dobáltak meg semmivel. Nekem a nyelvjárások is élményekhez kötődnek. Nem könyvből tanultam a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket. A kiejtés is úgy ragadt rám, hogy ahol jó énekesekre, jól beszélő emberekre találtam, ott sokat ültem. Aztán vissza is jártam, és én is megvendégeltem őket, barátságokat kötöttem. Ahogy a gyermek utánozza a felnőtteket, én is követtem a mintát. Ha eszembe jut egy történet vagy egy ének, amit valahol Gyergyóban vagy a Csíki-medencében hallottam, odabotlik a nyelvem is. Sok évem van ebben. Az édesapám 15-16 nyelven beszélt, fordított. Sokat mondta, ahány nyelvet tudsz, fiam, annyi ember vagy. Amikor eszembe jut és beszélek a lelkével, azzal próbálom vigasztalni, hogy félember talán már én se vagyok, szinte tudok néhány magyar dialektust…

– Az Isten bolondja II. címet adta az új színházi bemutatójának. Mesél, énekel és megmutat néhány jó fotót!

– Igen, énekes, mesemondó és képmutogató is leszek! Mint valamikor régen. Akkor még hurcoltam a súlyos diavetítőt. Most projektor vár a Kaszás Attila teremben, hibátlan technika. Nekem is öröm, sorba állítani, egybelátni a képeket, indián szent bohócoktól, angol, itáliai, portugál… udvari bolondokon át Hazug Pistáig, a minorita szerzetes Felícián testvérig, aki az ötvenes években nem misézhetett, ezért az evangéliumot vásárokban bábozta el. Belőle a történelem faragott istenbolondját. A képsorral szeretném Shakespeare igazát megmutatni: „A bolondság az egész világot bejárja, mindenütt fénylik, akár a nap.

Az eredeti írást itt olvashatják.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2022. január 17. 15:22

LÁTNI A SZAVAKAT MAGUNK ELŐTT

Kontha Dóra
Magyar Hírlap
2011.március

2019. január 22. 21:50

SZÍNPAD A VILÁG FELETT

Beszélgetés Kornya Istvánnal
ÚJ EMBER 2019.

2019. január 22. 21:45

A helyes orrtartás végett jó a mese

Bonczidai Éva cikke

2019. január 22. 21:37
  1   2   3   4   5  

Belehalni is szép

Berecz András arról, hogy a terített asztal mit művel a lélekkel

A népmesékben puliszkát eszik a szegény ember, vagy még azt se: az igazi szegénységet az éhséggel lehet a legjobban érzékeltetni. A mese végén viszont lakomával ünnepelnek, hiszen mi mással lehetne megörvendeztetni a családot, a barátokat, a vendégeket, mint a dúsan terített asztallal, a szívből kínált étellel? Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó élete során ezt már számtalanszor megtapasztalta.

 Sümegi Noémi

Mindenki hoz magával egy tarisznyát a gyerekkorából: az önében milyen emlékek, ízek, illatok lapulnak?

Az illatos vasárnapi húsleves emléke, mellette a szabad Európa rádió, vagy a főtt húsokhoz készült egres- és meggymártás, azt olyan finoman tudta édesanyám elkészíteni, hogy amíg élek, a nyelvemen itt marad. Azóta is keresem ezeket az ízeket, de a titkát édesanyám magával vitte. Néha hozzávágtam, hogy miért nem tud olyan császármorzsát készíteni, mint amilyet a napköziben adnak. Felnőtt korban tudtam meg, hogy az a császármorzsa bizony zacskóbeli. Biztos nem nagy tudomány, de én azt most is hatalmasan szeretem. Mikor a szüleim nem voltak otthon, akkor néha „önkiszolgáló” éttermekben ebédeltem. Az alumínium tálakat nem, de a hideg meggylevest, túrós csuszát kedveltem. 15 forintból jól laktam.

 

Az otthoni étkezések hogyan zajlottak?

Édesapámmal leültünk, és mint a farkasok, úgy fogtunk neki – ezt jóllakottan is meg tudtuk csinálni. Pillanatok alatt eltüntettük az ételt. Édesanyám nem is ült közénk. Állva gyönyörködött bennünk. Mikor a tányér fehéredni kezdett, akkor mindig pakolt rá. Aztán, hogy édesapámmal egymásra pislogva megadtuk magunkat, szépen összekanalazta, ami maradt, és azt ette. Nagykunságban, ahonnan édesanyám származik, sok helyen volt így. És ezek az asszonyok nem zúgolódtak, nem szenvedtek. Álltak fölöttünk, megdicsőülve. Ragyogtak, mert a mohó férfisereg szakadó verítékkel szürcsölt, azzal hozsannázott – asszonyok kezét áldotta. Úgyhogy édesanyámnak is az ételnél nagyobb öröme volt, hogy az övéi esznek. Kapott is a kezire annyi csókocskát!

 

Négy gyermekével hogyan alakultak ezek a közös étkezések?

A gyerekek már nagyok, s az élet mindenfelé elszólítja őket. Mikor hazajönnek, az egyik telefonál, a másik ír valamit, a harmadik ledőlt, mert éjszaka talpon volt, szegényke, de mikor az ebéd illata föltekeredik a kuckókba, jönnek ám elő, mint napfényre a bogárkák. Az asztal körül alakulnak ki a legvidámabb beszélgetések. A feleségem igen jól főz. Más, mint amilyet otthon ettem. Édesanyám jó zsíros ételeken tartott, a feleségem könnyebb, olajos konyhán. Legutóbb rántásnélküli leveseket szerettünk meg, erdélyies, savanykás fajtákat. Jó koszton vagyok, szeretem a konyhát, de még jobban, amit a terített asztal a lelkekkel művel. Egy mesében a mennyország is terített asztal, nem felhő. Terített asztal, ahol a lelkek hosszú kanalakkal egymást etetik.

 

Vannak közös szokások?

Az egyik így eszik, a másik úgy. Misi ínyenc. Gyerekkorában ezt mesélte: „Érdekes, a többi gyereknek azt mondják a konyhás nénik, hogy fiam, hát használd azt a kanalat és egy kicsit lassabban egyél, ne, mint a disznó a vályúnál. Nekem meg azt szokták mondani, hogy Misike, most már fogd meg azt a rántott húst, vágd zsebre, s lódulj, itt nyámmogsz már két órája.” Ő olyan lassan, nyugodtan és gyönyörködve eszik mindent. Katika még a sütemény után is kenyeret evett, az volt neki a negyedik fogás. Közös szokásunk az evés előtti ima.

 

Ön aztán felnőtt korában eljutott sokfelé, az Óperenciás-tengeren is túlra.

Törökországi vonaton például, ha valaki evett, mindenkit körbekínált. Ha aludtam is, fölébresztettek, tessék, most enni kell! Amikor viszont én álltam neki, hogy egyek, mindenki felszökött, irány ki a folyosóra, egyek csak nyugodtan, ne kelljen őket megkínálnom, hát ők tulajdonképpen ott sincsenek. Messzi vándortól szégyellték elfogadni, de kínálás nélkül enni is szégyen. Hát így oldották meg. Többek közt ezért is éreztem magam biztonságban köztük. Aztán Amerikában töltöttünk a zenekarral három hónapot. Egyszer rendeztek egy svédasztalos fogadást a tiszteletünkre, de olyan hipp-hoppra ott volt az asztalnál mindenki, hogy mire odafértünk, már nem volt semmi. Hollandiában is, amikor kérdezték, hogy akarunk-e enni, kicsit szabódtunk, már húzták is el az ételt. Felénk és tőlünk Keletre olykor a vendég azért fal, hogy a gazda nehogy bánatba ne essen. Nehogy az asztalának rossz híre keljen. Ezeket is idővel tanulja meg kezelni az ember. Persze a tapintat, a szeretet, a barátság itt is a legjobb tanácsadó.

 

Mi az oka az eltérő kínálási módnak?

Hagyománytisztelő helyeken az evés: szertartás. Az nem azért van, hogy te jóllakjál: az magánügy. Fordulj le a székről, s érezd jól magad! Szép törvény, hogy a vándornak enni adj. Ebbe tán még belehalni is szép. Talán legszebb vendégségeket Erdélyben láttam, tapasztaltam. A vendégség a kiáradó szeretet, a gondoskodás, az önzetlenség jele. Ha élősdi volnál, ülhetnél az asztaluknál, mert soha nem mondják, ühüm, ühüm, vagy kotródj végre! „A szállás Istené, ne köszönje!” - ezzel szoktak búcsúzkodni, útra ételt csomagolni, italt zsákba lopni, gyerekeknek ajándékot küldeni.

 

Útjai során evett valami nagyon szokatlan ételt?

Hirtelen a birkaagy jut eszembe, amiből kunoknál is, kazakoknál is először a vendég eszik, ő is osztja széjjel. Nagyon finom! Erdélyben nagy kedvencem az orda hagymával, uborkával. Nem vagyok válogatós, nem vagyok ínyenc. Mindent megeszek, és általában örömmel. Egyszer elmentünk táncosok, zenészek Olaszországba. Nagy tányérokon incifánci falatkák. Fogások közt nagy idők. A táncos kollégák, akik kemény fizikai munkával boldogították az olaszokat, azt gondolták, ha ez így fog menni, baj lesz, mert ők itt szép csendesen megnyuvadnak. Kedvesen szóltak a pincérnőnek, hogy ha most a konyháról nem küldnek ki valami emberesebb adagot, akkor mennek a szomszéd közértbe, vesznek valamit. Azonnal kihozták nekik a következő fogást, pedig 34 még hátra volt. Aki bírta türelemmel, az ugyanúgy jóllakott, csak később. Két világ találkozott: az egyik mediterrán, az ételnek melléfekvő, beszélgető társaság, amelyik élvezi, hogy még éhes, ráér jóllakni, a másiknak az ükapja is futásban volt egész életében örökké.

 

A nagy tányéron kis fogást nem bírja a magyar ember?

 

Bírja, de az idegeiben más van. A tiszaroffi Eszti nénit például Angliában így kínálták. Kórházba is került. Azt hitte, hogy szegény angoloknak nincs ennivalójuk. Nagy tányéron kis étel neki azt jelentette, hogy: nehogy elvedd má, alig van nekünk is! Szegény angolok egyre kisebb falatokat adtak egyre nagyobb tányéron. Tán már az is átvillant az agyukon, hogy levegővel él a néni. Náluk ez a tálalás a kedveskedés volt. Hát Eszti néni tepsivel szokott kínálni! A tányér púpos legyen, a pohár színültig legyen, asztal lába rogyadozzon! Van! És Isten segedelmével talán lesz is! Használd! Ne sajnáld! Ne sajnálj! – Annak a tepsinek ez a jelentése. Fáy András egy idevágó, régi francia írásra bukkant a magyar vendégszeretetről. Itt van, azt mondja: „A magyar nemes kaput nem tart, vagy azt örökösen záratlan hagyja, nehogy a vendéget eltiltani láttassék. Ezt úgy szokta nézni, mint csupa gyomrot, amelyet sok válogatott ételeivel s szíves kínálgatásaival minduntalan ostromol. Étek után engedelmet kér, hogy jól tartott, s még szuszoghatsz. Éjjelre csupa pehelybe fullaszt. Másnap, hogy múlatni kényteleníttessél, vagy kerekedet vereti ki, vagy cselédedet itatja le.” Aztán még megtoldja Fáy: „A dátuma ezen levélnek egy kevéssé régi ugyan, de hála az égnek, még nem egészen avult el.” Hála bizony! Én is azt mondom. Megvan az még ma is!

 

 

A bor mellett ma feltámadóban van a magyar kézműves sör is.

Keletje van, láttam a piacon házi sört, ittam is finomat. A német ipari sörgyártás lesöpörte a magyar házi sörfőzést, aminek pedig nagyon régi változatai is voltak: Gyergyóban nemrég még mézből is készítettek sört. Egy darabig kutattam én is az elveszett régi magyar sör után. Így jutottam el a csuvasokig. Ez egy Etil menti nép. Oroszul: Volga. A sört úgy mondják szöra, az árpát – urpa. A csuvas sör a világörökség része az én szememben. Nem azért, mert finom söröket tudnak készíteni, és nemcsak azért, mert áldozati italnak használják, imákat, táncokat tudnak, amelyeket a sörkészítés különféle szakaszaihoz igazítanak, hanem a sördalaik miatt. Ezekben hatalmas költői leleménnyel a rokonságot dicsérik. Testvéreket tudnak kibékíteni ilyen dalokkal!

 

A katonasága alatt viszont pálinkáért szökött ki…

Kidobtam magam, ahol a kerítés gyenge volt. Három kulaccsal az oldalamon mentem fütyörészve a zalaszentlászlói kocsma felé. Be is varrtak a kalocsai fogdába. Ott pedig csuda dolgokat tanultam meg. Az első az volt, hogy gyufalábakon is lehet kenyeret pirítani. A vaskályhán úgy pirítottuk a kenyeret, hogy a gyufaszállal kiszúrtuk átlósan, így négy lábra állt a kenyér. Hű, de szépen megpirult az! Micsoda illata volt! De a fogdában a kínai konyha filozófiáját is megismertem. Egyszer hoztak nekem a pajtások a konyháról lekvárt, húst, répát. Látogatni is tilos volt, nem hogy etetgetni! Akkor jöttem rá, hogy minden jó mindennel. Amikor a kínaiak jöttek ezzel az édes-savanyúval, mondtam, álljatok meg, ember, én ezt már a kalocsai laktanyában kipróbáltam! A csipkelekvárt fölkentem a húsra, répával elnyeltem. Olyan jól esett! A szakácsok is ezt csinálják, csak ők szépen elkeresztelik. Megnézik a térképen, hol van még ismeretlen hely a földön, és kiválasztanak egy franciás vagy angolos nevet, hogy „odavalósi szelet”. Olvasom az étlapon, már csorog is a nyálam, mert úgy érzem, hogy amíg hawai szeletet falok, pálmás ingben napozok. Kagylót eszek? Már látom az Eiffel tornyot! Büdös sajt? Kipp-kopp, fapapucs, tisztán hallom! A pattogatott kukorica is a mozikban kis híján megbukott, de mikor amerikai zászlós zacskóba tálalták és ráírták: „popkorn”, fellendült az ügy. Mesemondásra is néha így szoktak biztatni: ember, ez tiszta sztendap! És dicséretnek szánják! Gyerekkorban is azért rágóztam, a csomagolópapírt szagolgatva, mert azt hittem külföldön vagyok.

 

A hamuba’ sült pogácsa a szegény ember eledele, a Terülj, terülj, asztalkám! az örökös jólét szimbóluma. Amikor a mesékben megjelenik az étel, az miről árulkodik?

A mese az árvákhoz, az elesettekhez hajol oda. A szomorú ember fejét szokta megemelni. A szegény embert pedig úgy tudom megjeleníteni, mint éhes embert. Annál nyomorultabb, mint aki éhes, nincs. S aki hallgatja, az át tudja élni, hogy ezen segíteni kell. Az éhséget pici igyekezettel még a gazdag ember is át tudja élni.

 

A mese végi lakomával pedig mindenkit jóllakatnak.

És ott már nem csak az éhes eszik. A földkerekségen minden ünnep – indián, ázsiai, afrikai – azzal jár, hogy böjt és hála után leülünk és eszünk. A konyha szentély, mert összebékíteni legjobban az éhes embert lehet. Sok témán hajba kap az ember. Tál, kanál is összezörren. De megvárakoztatni, megéheztetni, asztalhoz ültetni, jó szóval tartani egy társaságot, az igen, ott béke van. A közös evés – főleg abban a régi világban, ahol nem zörgő nejlonból evett az ember – az bizony nagy ünnep. Elmegyek a barátomhoz vendégségbe, és egyszer csak ott az ennivaló? Nem én vágtam el a csirke nyakát, nem én tollaztam le, nem én vágtam le a malacot, csak úgy beleülök a közepébe? Már is hála van bennem.

 

Fel szokták kérni, hogy vacsora mellett szórakoztassa a közönséget?

Eszegető embert előadással megzavarni nem szabad. Sokszor mondják, hogy olyan aranyoson tudod mondani, mondjad, mi meg majd közben eszünk. Hát nem lehet. Nem lehet, mert meg kell becsülni magát az evést is, érdemli az is a figyelmet. Fáj a szakácsnak is, hogy amit megálmodott, csak fél figyelemmel eszik. Ha jó halászlét eszem, hozzám ne szóljon senki. Nem tudok rendesen válaszolni. Eszegető társaságot ezer dologgal lehet szórakoztatni, de tartalmas beszéddel nem, mert a jó szóhoz és a jó ételhez is teljes figyelem kell. Ami beszéd háttérzörejnek is jó, az csak olyan. Nem elég, ha tudod, hol tartok – még a csöndjeimen is gondolkozz, hogy az miért volt ott. Nem elég, hogy a leves ízét érzed, bámuld meg a leves aranykarikáit, örvendj, hogy asztalnál ülhetsz, ehetsz, ihatsz. Hogy élsz.

Elérhetőségek

Telefonszám:

06/1 / 221 8129
06/70/205 8925

email: berecz.andras@t-online.hu

facebook

YouTube


 
 
slideshow #2 slideshow #3 slideshow #4 slideshow #5
Magyar English
 

Berecz András ének- és mesemondó honlapja